Teljesen új életmódra váltottunk; mondjuk eddig se lehetett azzal vádolni, hogy különösebben finnyásak lennénk Püttyel, de most már tényleg átmentünk dzsankiba. Az egy dolog, hogy a finisig leszerveztük Faterral a Szanfesztivált, de most meg a Muter és az Ágota néni tényfeltáró, oknyomozó, felelős munkatársasságát támogatjuk a Bánkitónál, amennyire erőnkből telik. A fenti képet egyébként egyáltalán nem szeretném kommentálni külön, fogalmam sincs, hogy a pónilovaktól hogy a picsába jutott el idáig. Valami van vele, mert még mindig a nyolccsöcsű pamelaanderzon álllapotban van, sunástul. Remélem, nem terhes, mert tényleg nem tudnám hova örökbeadni a bébiket. Akik ráadásul milyen fogyatékkal születnének ebből az életmódból kifolyólag? Stüncz nem felelős édesanya. Á, BAZMEG, Stüncz szimplán csak egyáltalán NEM édesanya.
Egyébként nagyon bírom ezt a lazulást, itt az összes haverom a Kert környékéről, plusz van egy tó, nem kívánhatok ennél többet. És ha igen, az is oké, mert a szokásosnál is lelkesebb tempóban dobálják a labdát, tényleg bárhol, bármikor. Bárki. Ma reggel például találkoztam egy baromi szimpi arccal, akivel - miután kiüvöltözte magából, hogy "Együnk szpidet, együnk már szpidet!" - toltunk egy laza bemelegítős félórát. Nem tudom, hogy neki milyen volt mondjuk, mert a századik dobás környékén már láthatóan nem találta a világát. Mondjátok, hogy rossz ember vagyok, de használtam a nézést, úgyhogy tántorogva elhörögte, hogy "jóvan, bazmeg, de aranyos vagy", aztán majdnem kilőtte egy nő szemét a labdával. Joló!
