Hát, volt most egy kisebb filmszerepem, főleg ezzel voltam elfoglalva. Mutert felkérték, hogy kérjen fel, én pedig igent mondtam. Most mit játsszam az agyamat, hát belefért az időmbe, ennyi. Szívesen teszek szívességet feltörekvő művészeknek, csak értsünk egyet a koncepciót illetően - ezt szoktam mondani. Ez most tökéletesen megvalósult, mert az volt a feladat, hogy egy domboldalon alakítsak szaladgáló kutyát. Nem akartam mondani a fiúknak, hogy "fiúk, hát ezt azért én csípőből..." mert tényleg utálok nagyképűnek tűnni, plusz azért láttam én már néhány dolgot Muter mellett, aztán tudtam, hogy az ilyen szerepeknek is van komplexitása. És volt is, mert ide-oda kellett mennem, állandóan instruáltak, baromira kellett koncentrálnom, hogy mindig jelbe álljak. De nem volt olyan nehéz a szerepben maradni, mert volt egy csomó elszórt száraz pizza, meg bogarak, meg kis izék, ezek abszolút inspiráltak az izgága kutyalétre.
Tegnap este volt a premier a Kertben, valami falakra vetítették ilyen plexiken keresztül, esküszöm, nem értem, de nem volt egy Vesztend. Én sajnos lemaradtam, kilenc körül lövik a pizsit, ettől eltántoríthatatlan vagyok, mert ma is jöttünk dolgozni. És egyrészt nem szállhatok el egyetlen szereptől, másrészt teljesen rossz lett volna, ha a Stünczike itt a fiatalkorú másnaposságban tántorog a napsütéses betonon.
Ami persze aztán nem történt meg, mármint a napsütéses beton, sőt, most meg elkezdett esni az eső a monitorra, úgyhogy be kell csuknom a gépet, nehogy úgy járjak, mint Máté bácsi és Laci bácsi a Pepitaköves Átriumban, aztán megbüdösödjön és szétbarnuljon a konnektor. Holnap nyaralni megyünk, alap, hogy tönkre baszódott az időjárás.
Csövi, szerdán jelentkezem!