Tivadar - Isten ajándéka

Úgy döntöttem, hogy áldozok a kultúrának mostantól, mert szeretnék tényleg véleményformáló lenni, meg közéleti személyiség is, hogy Nórát ne bántsa tovább, amiért okkal nem vagyok a cool-listán (most majd ok nélkül nem leszek). Meg itt van nekem a Muter, aki úgyis erőlteti a filmnézést. Meg a Fater, aki szintén.
Például nemrég megnéztünk egy filmet egy hölgyről, aki teljesen odavolt egy úrért, aki meg abszolút viszont imádta, szóval én nem értettem, hogy ez mért érdekes, de nyilván valamiért az, mert mindenki folyton ki volt készülve. Annának hívták a hölgyet, állandóan tele volt aggatva rengeteg csillogó bizbasszal, nekem tényleg néha az is sok, ahogy a Muter nem tud magának (vagy nekem, sajnos) körömlakkot választani, úgyhogy annak legalább örültem, hogy ennek a nagyszoknyás nőnek látványosan nem volt kutyája. A Stünczike persze imádta az egészet, a rózsaszín pléden terpeszkedve "nézték Mamival a lányos filmet", azóta azzal nyaggatja a Fatert, hogy olyan gyöngyös nyakpántot akar, mint a filmben a néninek, meg hogy neki előnyös a nagy füle, mert így egészen sok fülbevaló fér bele. Megnézném a Stünczit egy fülbelövő pisztoly társaságában. Nem, talán inkább mégse. Visszakanyarodva a filmhez: arról szólt, hogy ez a hölgy gyakran elnézett könnybe lábadt arccal a távolba, a szája meg állandóan ki volt nyílva, úgyhogy nagyon vártam, hogy most már akkor mondjon is valami fontosat, de inkább csak nyekergett, én meg azt nem annyira bírom. Elutasítom az ilyen sztereotípiákat, hogy a lányok babáznak, a fiúk meg autókáznak, de tényleg a vonatos részek voltak a legjobbak, mert utazni én is szeretek; marhára vártam, hogy valami frankó helyen bukkannak fel, például Surányban vagy Dobogókőn, de nem, ezeknek mindegy volt, csak hentergőzhessenek egy random mezőn. Amit egyébként abszolút megértek, nincs is szebb dolog, mint zabálni meg a szabadban lenni, tökre örülök, hogy ezek az Annáék a bajuszos fiújával feltalálták, hogy a kettő ötvözhető. Vonat amúgy a végén is volt, csak sajnos a hölgy elég hamar sóhajtozva beesett alá, hát, szegény. Én is mindig parázok, ha hévre vagy villamosra kell szállni, tök nagy a rés. Utána biztos mind nagyon szomorúak voltak, a bajuszos csávó meg a szemüveges is, mert olyanja is volt az Annának (azt hiszem, ez volt a fő baj, túl sok ismerőse volt - remélem, én nem emiatt halok majd meg); bár az is lehet, hogy megkönnyebbültek, amiért nem kell tovább arra várni, hogy az Anna mondjon is valamit, ne csak nyitogassa a száját. Remélem, Kázmér szerelmi életében nem történnek majd ilyen tragikus fordulatok.
Hmm, egész elrévedtem, szerencsére közben annyira büdöseket fingok, hogy van, ami visszahozzon a valóságba.