HTML

Tivadar - Isten ajándéka

Friss topikok

  • simonlevy: Te Tivadar, nem úgy volt, hogy szerdán jelentkezel itt a blogodon?! Hogyan fogsz így dzsilliárdoka... (2013.05.17. 17:33)
  • Nancy Spungen: Ó az az ördögi elkaphatatlan tollból kirepülő labda. Ezek szerint téged is megtréfált. Legközelebb... (2013.04.23. 20:35)
  • SimonLevy: Tivadar, nem lesz folytatás? Nagyon tetszik amiket írsz! (2013.04.03. 20:03)
  • Nádori: Tivadar, szóljál már a Muternak, hogy vegye fel a telefont, vagy jelentkezzen vagy valami. (2013.03.21. 18:44)
  • Nancy Spungen: Kert az jó lesz végre, addig is tornatermi foglakozás a Moziban. Amúgy én sem érzem annyira ezt az... (2013.03.18. 12:26)

Annyi rajongást kaptam az elmúlt napokban különböző hölgyektől, hogy egy pillanatra elbizonytalanodtam ezzel az egész Stüncz-üggyel kapcsolatban, talán titkolnom kellene a nyilvánosság előtt, hogy együtt élek egy nővel(?). De aztán rájöttem, hogy tök mindegy, mert a fent emlegetett lányokkal úgyis csak plátói lehet a viszonyunk, elsősorban nem azért, mert nem vagyok homo sapiens sapiens, hanem mert a hormontermelés hiánya miatt egyáltalán nem érdekel a szex. Ezzel most biztos összetörtem egy ideálképet plusz a vonatkozó szíveket, de tény, ami tény: olyan vagyok, mint Donald kacsa: nem hordok gatyát, így aztán úgyis elsőre nyilvánvaló, hogy csak pöcörőig vagyok teljes.
Szóval Stüncz. Stüncznek nem Stüncz a neve, hanem hivatalosan Irmalin Formalin, vagyis Irma. Ezt a szót hallja a legritkábban, ezért, illetve Stüncz karakteréből (vagy mentális képességeiből) adódóan elég furcsa, hogy leginkább még mindig erre hallgat. Ha egyáltalán. Stüncz ugyanis - ez mély meggyőződésem - nem földi anyaméh és pöcörő által termelődött, bármit is mondanak Faterék arról, hogy a két szemükkel látták az édesanyját és a testvéreit. Teljesen nyilvánvaló, hogy naponta többször telefonon jelent az ufóknak, akik ideküldték kémkedni, más magyarázat nincs az átmeneti kikapcsolásaira. Nekem fogalmam sincs, hogy annak a másik bolygónak a lakói mit profitálnak a Stüncz munkájából, de néha azt gondolom, boldog népek lehetnek. Néha meg azt gondolom, hogy nem.
De térjünk vissza az elejére. Egy baromi meleg délutánon ahelyett, hogy elmentünk volna a Dunához kacsákat nézni, vagy valami hasonló színvonalas programra, Muterék inkább otthon hagytak a padlón dögleni. Aztán hazaállítottak egy tényleg baromi cuki, fekete csajjal. Tök kicsi volt, de már akkor látszott, hogy öntudatlanul pofátlan, ami nekem végülis bejött, nem bírom a lelkizős alkatokat. Szaladgáltunk kicsit az asztal körül, kábé annyi koordinációs készsége volt, mint nekem, szóval nem volt semmi baj addig a pontig, amikor hirtelen feleszméltem. Ez nem fog elmenni. Ezt a Muterék úgy találták ki, hogy maradjon! Itt fog zabálni, aludni, zabálni, terpeszkedni, zabálni, a Faterék szeretetét tőlem, TŐLEM einstandolni és leginkább itt fog zabálni! Hát... baszki, az borzalmas volt, életemben ekkorát nem csalódtam, mint ebben a két emberben ott és akkor. Fater valamit megérzett ebből, mert amíg a Muter cuppogva buzerálta a még hivatalosan névtelen, de a köznyelvben már akkor is Puninak becézett Irmát, addig ő a sírás szélén tántorogva lóbálta a fejét, közben pedig azt dünnyögte, idézem, hogy nem hiszi, hogy valaha bárki lehet olyan csodálatos, mint én, meg nem akarja megosztani a szeretetét az én személyem (ami csodálatos, ugye) és egy ismeretlen, érdektelen mikróba között. Igen. KÖSZÖNÖM. A Muter, akiről egyébként fogalmam sincs, mivel bassza el az idejét nap mint nap - majd egyszer erre is kitérek -, egy dologhoz ért: rábeszélője, az van. Megnyugtató hangon közölte Faterral, hogy mostantól minden csak még fantasztikusabb lesz, a szeretet az csak úgy árad, meg nincsen vége, meg termelődik. Ő persze meg is nyugodott, úgyhogy akkor eldöntöttem, hogy mehetnek mind a hárman a búsba, én nem szólok soha többet egyikhez se.
Na most, ez nagyon jól ment kábé másfél napig, még Muter tekintetében is láttam a gyökeredző lelkifurdalást, de nem könyörültem meg. Aztán az történt, hogy Kázmérral játszottunk a Kertben, Kázmér persze állati szolidáris volt (nyilván), le se szarta a szédelgő kis pulyát, aki nemhogy azt nem tudta, hogy mi az a labda (bazd. meg.), hanem kábé még nem látott nem-fekete kutyát életében (csak egyet, a Mohát, de az is olyan laposka volt, mint ő, simán lehet, hogy csak szemből találkoztak, ezeknek az agaraknak meg nincs szélessége, tehát abból a szögből láthatatlanok). Na mindegy, az történt, hogy a nagyon klafa focilabdánk egy ponton fennakadt egy ablakpárkányon, ahova egyszerűen nem tudtunk felmászni. Én azóta se értem, hogy történt ez meg, de valahogy nem fértünk oda, na. Nem szégyellem. Vagyis de, de hozzátartozik a sztorihoz, kamuzni meg nem akarok. Ott szidtuk a földet Kázmérral, hogy most akkor mi lesz (illetve ő főleg ácsorgott, elég nehezen bosszantja fel magát), erre hirtelen a kis holdkóros megjelent, kérdés nélkül felmászott a párkányra, lepöccintette a labdát, aztán a túloldalon leugrott. Esküszöm, egy pillanatra még én is megijedtem, de csak emberbaráti szeretetből, mert Muterék mit mondtak volna a Susa néninek, akitől elhozták a kiscsajt, mért lett öngyilkos két nappal később? De nem, tök ugyanabban a tempóban bukkant fel, a farkában ott volt a duplakunkor, aztán a szokásos békapózában lefeküdt a betonra és továbbra is passzívan (és néha aktívan) leszarta a világot. Tehát még a lasztira se tette rá a kezét. Bámulatos! Szóval onnantól valahogy elkezdtünk spannolni. Aztán Irma lett, meg Punicsett, Punácsli, Puna, Stüncz hadnagy és hasonlók, mostanában pedig, mióta engem Miklótynak hívnak (ezeket sose értem, van, akik egyetlen névvel élik le az életüket, ezek meg állandóan improvizálnak valamit, aztán napokig ismételgetik elváltoztatott hangon), ő Putyi lett, de nem hiszem, hogy ezt nagyon értékelné, főleg mivel ha rajta múlna, átkeresztelkedne Belladonnának.
Állati sokat kavart azóta, szerintem teljesen kiszámíthatatlan és messze túlságosan érzékeny, nagy a pofája, statikailag teljesen értelmezhetetlen a teste, de mindezekkel együtt tény, hogy imádom. Na.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tivasuvadar.blog.hu/api/trackback/id/tr415227919

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása