Tivadar - Isten ajándéka

Ma úgy döntöttem, hogy elkezdem a blogolást. Ennek két főbb oka van: egyrészt eddig oltári nagyra voltam magammal és a százvalahány facebookos ismerőssel, aztán múlt héten Ede néni átküldte Muternak Alfimacska blogját, AKIT EZREK KÖVETNEK. Emiatt először frankón lehangolódtam, mert így már állati nehéz egyedinek lenni. Aztán közben mindenki más is mély depresszióba zuhant a családból, Muter szerint mágneses vihar, Fater biztos a teliholdra fogná, ha szóba állna velem. Én nem bírom ezt az ezoterikus vonalat, viszont akkut módon érzem a magányt, főleg mióta átmenetileg átköltöztettek minket Nagyfaterhez, amitől Stünczi végleg elveszítette a kontaktot a külvilággal. Szóval ez a másik ok.
Marha sokat gondolkodtam, hogy mivel indítsam a blogot, de valószínűleg maradok a konvencióknál és felvezetem magam.
Nem szégyellem a származásomat, Muter az Illatos úti gettóból hozott el, ott bandáztunk a tesóimmal néhány hétig. Őszintén szólva verhetem a mellemet, hogy milyen mélyről jöttem, de rohadtul alig emlékszem, mert két hónapos voltam, mikor Muter átcsöppentett a Royal Canin-os irreálba, ami azóta is jellemzi az életemet (a Royal Canin már rég nem, de erről és a táplálkozásról majd később, sokkal bővebben). A lényeg, hogy Muter először nem feltétlenül látta belém az Isten ajándékát, imádja elmesélni, hogy dagadt voltam és kókadt, és akkor mi van? Az Illatoson hamar megérted, hogy attól, mert valakinek lázasan csillog a budai úri tekintete, még nem kell leállni dumálni, meg különben is kábé annyit tudtam volna mondani, hogy te sem néznél ki jobban két maréknyi féreggel a bélrendszeredben. Ezzel egyébként másnap szembesült, csodás volt a feje, amíg azt hitte, hogy valaki betört a lakásba csak azért, hogy a padlóra szórjon egy spulni fehér cérnát.
Mindegy, a lényeg, hogy Muter azért ment az Illatosra, hogy elhozzon egy kistermetű szukát, ehelyett lettem én, mondjuk akkor még csak annyit lehetett rólam tudni, hogy korcs vagyok, hogy ezen belül vizsla, nem tacskó - ezt nem vágta le senki, ennyit a szakemberekről. A második fele pláne rejtély, főleg azért, mert akkor még a heréim is megvoltak, de "olyan nyugodtnak tűntem".
Aztán elég gyorsan kibontakoztam, csajnak meg azóta itt van Stünczi, de róla majd később, tartani kell a kronológiát.
A Muterral elég kevés ideig tartott az édeskettes, még bőven nem voltam abban a fázisban, hogy no bepisi, no bekaki, mikor átköltöztetett a csávóhoz, akiről aztán kiderült, hogy a Fater lesz. Ha már a géneknél tartunk, azt hiszem, inkább rá hasonlítok, mert én se pofázok túl sokat, de arra az objektív közvélekedésre, hogy a leggyönyörűbb teremtmény vagyok, amit az univerzum valaha kiköpött magából, egyikük sem magyarázat.