HTML

Tivadar - Isten ajándéka

Friss topikok

  • simonlevy: Te Tivadar, nem úgy volt, hogy szerdán jelentkezel itt a blogodon?! Hogyan fogsz így dzsilliárdoka... (2013.05.17. 17:33)
  • Nancy Spungen: Ó az az ördögi elkaphatatlan tollból kirepülő labda. Ezek szerint téged is megtréfált. Legközelebb... (2013.04.23. 20:35)
  • SimonLevy: Tivadar, nem lesz folytatás? Nagyon tetszik amiket írsz! (2013.04.03. 20:03)
  • Nádori: Tivadar, szóljál már a Muternak, hogy vegye fel a telefont, vagy jelentkezzen vagy valami. (2013.03.21. 18:44)
  • Nancy Spungen: Kert az jó lesz végre, addig is tornatermi foglakozás a Moziban. Amúgy én sem érzem annyira ezt az... (2013.03.18. 12:26)

photo_1_1367040493.JPG_640x480

Szólj hozzá!

tivadatrika_1366699385.jpg_1440x2560

Szólj hozzá!

22.
április

Tivadar Suvadar  |  1 komment

Bázeg, hát mindenki úgy várta a meleget, remélem, most boldogok. Talán említettem már, hogy nekem aztán tök mindegy az időjárás, elvagyok a tajgán is, de heló, azért határa mindennek van. Kilépek a lakásból, esküszöm, fulladni kezdek. Muterék persze örülnek, mert kifulladunk hamar, de nem kezdek vitába olyannal, akinek rendes hónalja van, amivel izzadni is tud. Tőlem lehet parodizálni a nyelvlógatást, mindenesetre én vagyok a Major Svarceneggere, nem Fater. Egyelőre. Persze a szegény Stünczike tényleg kicsit túlzás; aggasztóan reális lehetőség, hogy rálép az egyébként pompás-rózsaszín árnyalatú nyelvére, de hát ő hőhullámos, most pont a Stünczike ne lenne hőhullámos, de tényleg? Stünczike fizikuma egy rejtély, szerintem most már annyira hosszú, hogy az eleje meg a vége nem tud egymással kommunikálni, valószínűleg ez a magyarázat mindenre. Azért gondolatai természetesen továbbra is vannak, tegnap például oda lyukadt ki, hogy önértékelési problémái vannak, mert túl vékony. Szeretne homokóra alakú lenni. Mondtam neki, hogy Irmalin, egyetlen társam az életben, az oké, hogy nagy segget akarsz, de szerinted a te nyolc melleddel mégis milyen homokórára tudnál hasonlítani? Vajon válaszolt? Nem, nyilván, elment telefonálni az ufóival. Ma pedig lecövekelt egy óriásplakát előtt, amin egy hölgy mosolygott misztikus arccal és rózsaszín hajjal. Szóval sejtem a következő kört, Stünczike talpig pink szőrben, muhahahahahaha.

Amúgy még tart a fennforgás, ami alatt továbbra is Budán rohadunk, talán holnap megkönyörül valamelyik, aztán átvisznek végre a Kertbe. Csak ott most betonoztak, aztán a kedves verzió szerint nem akarták, hogy a kis talpacskáink megsérüljenek, a valóság viszont az, hogy Gábor bácsi közölte Faterral: minden kutyalábnyom egy százalékába fog kerülni, már ami a tulajdonrészét illeti. Ha ilyesmire sor kerül, ragaszkodni fogok egy független bíróság előtt zajló tárgyalásra! 

Azért az Átriumban se felháborítóan szar, csak ki vagyunk kötve, ami olyan szinten méltóságon aluli, hogy ha nem lennék őszinte típus, az első dolog lenne, amit nem vallanék be (jó, a szarhányás után talán a második). De oké, ne császkáljunk jobbra-balra, ez itt egy kultúrközpont meg blablabla. Én csak annyit próbálok elmagyarázni Muternak, hogy egy kanapét, legyen oly báj, biztosítson. Annyira kellemetlen a földön ülve fogadni a végtelen rajongást, mert az persze itt is hömpölyög, mint szar a csatornában. Ráadásul látják a kínjainkat, ezért pláne csücsörögnek; a végén még alapítványt hoznak létre a megsegítésünkre, ez rangon aluli! Persze azért remélem, hogy egy kanapéra való összegyűlik. Majd.

Viszont itt van Károly úr, akit még a Kertből ismerek. Van neki egy csodapálcája. Tollnak álcázza, aztán teljesen váratlanul kilő vele egy labdácskát. De az a csodálatosan megfejthetetlen, hogy a labdát nem lehet elkapni!!! Magától visszaugrik a Károly úrhoz. Hogy csinálja?! Hogy csinálja a Károly úr?! Döbbenet. Ma nagyon sokat foglalkoztam ezzel, tudományosan is, de főleg tapasztalatilag. Sajnos nem jutottam messzire. Úgyhogy azért még be kell jönnöm párszor. Bár tegnap ünnepélyesen megejtettük a szezonnyitó slagozást a Kertben, Fater, Puttymann Dzsó, Poszi bácsi és én, nagyon intim volt az egész. Ahh, igen. A Kert...

1 komment

stucz_laszti_1366193845.JPG_480x640

Tessék, egy bónuszfotó a sok várakozásért. Stünczike, miután a Margitszigeten labdát szerzett magának. A kép elkészülte előtt másfél perccel a labda még feszes és gömbölyű volt. A képen bal hátul látható tanácstalan emberek a labda ex-tulajdonosai. Így megy ez.

Szólj hozzá!

Átköltöztem ide. Azért, mert növelnem kell a népszerűségemet, hogy meglegyen Muteréknak a vízforraló karácsonyra, itt pedig állítólag könnyebben megy a hajhászás. Persze igyekszem nem elkurvulni.

Első és legfontosabb dolog, hogy Stünczikét is elindítottam a világhír útján, mert beneveztem a fantasztikus Fashioncontainer oldal "Pózolj szeméttel!" versenyére. Ha így egymás között őszinték próbálunk lenni, akkor beláthatjuk, hogy nincs semmi, ami bármilyen síkon is közelebb állhatna a Stünczmajomhoz, mint ez. A fénykép bűbájos lett és szexi is, minden irónia nélkül az kell mondanom, Puttyman Dzsó rendkívül tehetséges topmodell. Sajnos úgy tűnik, ez önmagában nem elég a pfujj, pfujj, emberi világban. Stünczike a második helyen áll, csak az van, hogy közte és a harmadik között 1 szavazat a különbség, közte és az első között viszont... 100. Hmm. Biztos protekciós, de ettől még fenyeget a veszély, hogy Irma egyetlen idei eredménye a Miss Fing aranykoronája lesz, ami fontos, fontos, de hát a még be nem teljesedett célok felé kell fordulnunk, ugyebár.
De a lényeg mégis az, hogy aki egyetért velem, az itt szavazhat rá, a lájkolos miafaszomkodással: http://www.facebook.com/photo.php?fbid=485008444886645&set=a.417217618332395.115969.413859505334873&type=1&theater

Végre lehet használni a teraszt és a Majort is! Stünczike boldog, mert annyit cseverészhet a madárkáival, amennyit csak akar, én viszont sajnos majdnem idegösszeomlást kaptam egy miatt tegnap, de ezt most nem részletezném, legyen elég annyi, hogy Muter szerint az elsődleges nemi jellegem állapotának felel meg a hangmagasság, amin ugattam. Úgyhogy most megint nem fogok ugatni egy évig. Egyébként messze én beszélek a legkevesebbet otthon, bár Fater se egy kimondott szófosó. A Stünczike éjjel-nappal kerepel, ha pedig nem pofázik, akkor nyögdécsel, nyávog vagy nyekereg. Tegnap például szétterpeszkedett a kanapén a zöld csontOMmal; annyira direkt volt a provokációja, ahogy tekeregve nyammogott, hogy szólni mertem Muternak. Sajnos csak az az egy érv állt rendelkezésemre, hogy ez nem ér, úgyhogy nem vett komolyan. Akkor felültem a kanapé karfájának a csücskére és dermesztő pillantásokat vettem lefelé felváltva a két nőre, de Muter röhögni kezdett és azt mondta, olyan vagyok, mint egy porcelán nipp. Nem mondtam neki, hogy egyen szart, mert éppen csicseriborsót vacsorázott és mindketten tudtuk, hogy ettől fel fog puffadni, szóval pont nyelte le a büntetést. Egy kanyar erejéig visszatérve a túlbuzgó verbalitásra: egyébként szintén ő az, aki egy homályos hajnalon összerakta fejben, hogy én német vagyok (ti. német vizsla), a Puttyman Dzsó pedig spanyol (ti. spanyol agár), úgyhogy azóta reggelenként sűrűn buenos días-ozik Stünczikének, Fater pedig nekem ismételgeti, hogy guten tag. Kösz.

Amúgy elég nagy a fennforgás, mert megint minden elkezdett tök máshogy lenni a megszokotthoz képest. Meg fog nyílni a Kert, úgyhogy Fater egyre inkább arra tendál, Zsármi néni is megy az Átriumból (olyan is van, mint megtudtam) a Kertbe, ezért Muter megy az Átriumba a Klubból. Azt nem tudom, a Klubban ki marad, én oda megyek, ahova a Pali bácsi, mert vele van az étel. Egyébként már volt, hogy Muter bevitt az Átriumba, ahol eddig különben Kázmér is nyomta a melót (van még olyan, aki tud követni?), szerencsére hagyott egy csomó üzenetet meg kázméros viccet a padlón meg mindenhol, különben elbaszottul unalmas lett volna az egész napos fekvés a pepitakövön. Miközben kint százágra süt a nap. Nagyon remélem, hogy ebből a kuksolásból nem lesz rendszer, mert a végén agyamra megy még a művészet is.

Címkék: klub szépségverseny kert átrium

Szólj hozzá!

Baszki, teljesen odavagyok. Megjelent az interneten egy szám, ami rólam szól! Egy dal, egy zeneszám! "Egy" Tivadar nevű srácról szól, akihez énekel a dalt előadó fiú, hogy ne vegye el a lédijét. A szövegből kiderül, hogy ez a Tivadar egy nagyon delejes férfi, igazi amorózó, tökéletes mind belül, mind kívül. Mielőtt nagyképűséggel vádolhatna bárki, nem ebből találtam ki, hogy rólam van szó (bár az összes általam ismert Tivadar már rég halott (Mika, Hertzl, Puskás... ja, a Hüttl nem. Hopszi.), persze lehetne ez egy régi dal is, de SZERINTEM NEM AZ.), hanem abból, hogy a dalban szereplő úrral nem csak a személyleírásunk egyezik, hanem a teljes nevünk is! Szóval csak nem baszok rá, ha fel merem vállalni, hogy itt hozzám könyörögnek:
https://www.youtube.com/watch?v=SgYD3syXA3s&feature=youtu.be
Pláne pluszban jön még az a furcsaság is, hogy Nóra és Nóra néni is (vezeték)név szerint vannak emlegetve, mint potenciális lédik. De ennél tovább nem megy az illető, szóval ez vagy a Tausz bácsi, vagy a Rudi bácsi, hahahh. Hát... bármelyikőtök is az, szeretnélek a tőlem telhető legnagyobb nagyvonalúsággal megnyugtatni benneteket: mélyen szimpatizálok mindkét hölggyel, sőt, Nórával (Alföldi) a kapcsolatunk szinte kimeríti a plátói szerelmet, de én megtartóztatom magam, felsőbbrendű okok (here és fajbéli azonosság hiánya), valamint magasztos eszmék miatt, úgyhogy ezek a relációk kizárólag a szellemi szinteken, esetleg némi vidám labdázás vagy gombázódás(?) ormain teljesednek be és ki. Részemről ennyit tudok biztosítani, természetesen arra nincs ráhatásom, hogy a vonatkozó lédik hogyan képesek ezzel megbirkózni. Eddig azt gondoltam, lejátszott meccs ez köztünk, de úgy tűnik, tudtomon kívül olyan érzelmi hullámokat és örvényeket indítottam el, hogy.
Nem akarok túlburjánzani, a dal úgyis beszél helyettem.
A hétköznapokra áttérve elég nagy a sanyar. A múltkor írtam az esetről, hogy Putyi belelakmározott egy vacsorába. Látszik, hogy nem vagyok gyakorlott a nyilvánosság előtt, mert kiderült, hogy Báró, akivel eddig csak egyszer dumáltunk, olvassa a blogomat. Ő bemószerolt Kati néninél, aki bemószerolt Máté bácsinál, aki bemószerolt Krizsó bácsinál, aki szólt Muternak. Akkor összeült a kupaktanács, Gábor bácsi, Krizsó bácsi, Fater és Muter megbeszélték, hogy elszállítják a kanapénkat. Ezt Fater közölte velünk, közel sem kíméletesen, viszont nem is vettük komolyan egészen ma reggelig. Mikor bejöttünk hajnalok hajnalán Muterral, a kanapé még ott volt, könnyek gyűltek a szemembe, de nem ugorhattunk fel rá utoljára, mert a Spártában Nevelkedett Asszony inkább kikötött minket a pulthoz. Én megszoktam ezt a teljesen lelketlen hozzáállást, Herr Stünczikét viszont ennél lágyabb anyagból gyúrták (amúgy már nem Pisti, mert azóta is rózsaszín pónilovakkal álmodik, úgyhogy megállapította magáról, hogy lány), szóval teljesen bekattant, három órán keresztül sikoltozott. Már mindenki megpróbált mindent, Zsolt bácsi, Gergő bácsi, Muter, felváltva könyörögtek és vagdosták a Stünczikét a földhöz (nem igaziból, oké?), de semmi nem használt. Ettől én is kicsit túlpörögtem, belátom, de az a bejelentés talán túlzás volt Mutertól, hogy engem vissza-, Stünczit pedig simán elvisz az Illatos útra. Ne már.
Amúgy minden jó, ha jó a vége, mert végül nyertünk: Muter leült dolgozni A kanapéra, mi pedig mellételepedtünk, hosszú távú nyugodt és csöndes gömbölyödéssel jelezve, hogy mindössze ennyi volt a vágyunk.


Szólj hozzá!

Csövi, kicsit eltűntem, tudom, de sztrájkoltam az időjárás miatt és tessék, megérte!
Meg Muter szólt, hogy elég drága a tápoztatásunk, úgyhogy abba ne merjem hagyni a blogolást most, hogy kezd felfutóban lenni, mert előbb-utóbb pénzt kell keresnem. Szomorú, de ez a gyermekek sorsa. Meg azt is mondta, hogy mellesleg szükségük lenne egy új vízforralóra, mert ez a mostani kész életveszély. Na persze, aztán majd gyűjthetek nekik járókeretre.
Egyébként nyilván mindent megérdemelnek, mert - bár még nem vagyok ön- és Stünczellátó - ma is jött a Révandrás bácsi, hozott 2 (kettő!) zsák tápot ebből az új féléből. Muter nagyon tudományosan végigtanulmányozta az összes elérhető kaját, mert: pirosat nem kaphatunk, mivel Fater szerint Piri attól lett allergiás a csirkére, a csirke-allergiás-kutya témán pedig Fater teljesen megkészült és közölte, arra ne is számítsunk, hogy mi is új-zélandi bárányból meg jemeni (?) lazacból készült cuccokat fogunk enni, mert nem. Aztán ettünk zöldet (és Stünczike a korára és a nemére való tekintettel rózsaszínt), de attól meg beállt a szörnyű fing-kór. A sárgától atomvillanás-sárgát (copyright Nádori bácsi) kezdtünk szarni, ami Muter szerint volt teljesen természetellenes, úgyhogy nekiült az internetnek, mint Fater kocsivásárlás idején, aztán megrendelte a FEHÉR zacskós tápot, most pedig mindenki boldog. A Révandrás bácsinak csodálatos élete lehet, mert olyan sokan szeretjük, néha álmodom is vele, ahogy suhan a piros autójával és szórja a mannát és az ambróziát és... és a fingatósat is, de hát fingani is kell valakinek, én azt mondom. Csak ne mi legyünk azok, ezt a Muterék mondják.
Egyébként nagyon értékelem, hogy a szüleim ennyire odafigyelnek az étkeztetésünkre (ha éppen úgy van kedvük, ezt azért hozzátenném), mivel az látszik, hogy a sajátjukat aztán eléggé karbantartják. Hétvégén például Mutert lehetett bámulni nyálcsorgatva, ahogy ebédelt a Rudi bácsival és az ő lédijével (?), a Nóra nénivel. A Nóra néni nagyon kedves lénynek tűnt, úgyhogy illő módon gondoltam üdvözölni, ezért próbáltam valahogy bemászni a szoknyája alá, de Muter csak nem hagyta. Később elmondta, hogy a Nóra nénit megharapta egy kutya, mikor még kislány volt (mármint a Nóra néni volt kislány, nem a kutya, bár az is lehet, hogy ő is az volt - de ez most irreleváns), ezért azóta tart tőlünk. Bahh. Nyomatékosan megkérném minden fajtársamat, hogy tartózkodjanak a gyermekek bántalmazásától, mert nagyon rosszat tesz a megítélésünknek, én pedig most meg vagyok fosztva a Rudi bácsi lédijének társaságától! (Persze ez csak a kedves gyermekekre igaz, mint például a haveri körből Elena, de biztos vannak olyan kölykök is, akik kurvára megérdemelnek egy alapos... á, nemtom, én nem vagyok erőszakos, baszki.)
Én egyébként nem szoktam senkit megharapni, nincs cikibb, mint a menőzés a "Vigyázz, a kutya harap!" táblákkal. 2013-ban, komolyan?! Ódivat. Persze Stünczikével azért néha összemaródunk, de az csak poénkodás, bár - ahogy tegnap Fater is megállapította nagy óbégatás közepette - a Stünczi veszélyesen nagyobb most már nálam, úgyhogy kell az edzés. A többi kutyasétáltató néha megijed, mert elég alaposan tudunk verekedni, meg a Stünczike morog is hozzá, hiába mondom neki, hogy Stünczike, ne káromkodj nyilvánosan, nem állnak jól az ilyen szavak egy fiatal hölgy szájában. Vagy -ból. Viszont a Stünczike nagyon játssza ilyenkor a házsártos asszonykát, nem lehet leállítani. De baj, az még nem történt, leszámítva azt az esetet, mikor beszorult a fejem az Irma szájába. Akkor kicsit mind megijedtünk, Faterék is, akik azt hitték, éppen mégis kitört belőlem a doberman, azért harapom ketté a torkát, pedig nem haraptam, csak nem tudtam kihúzni a fejemet. Stünczike meg előadta a nagyhalált, jellemző. Akkor szétrugdaltak minket, meg máskor is szoktak erélyesen szólni, hogy most már ne már. Ami csak azért igazságtalan, mert amikor ők döntenek úgy, hogy lámpaoltás után még verekedni van kedvük, akkor hiába megy oda a Stünczike, akibe szorult némi anyai ösztön, hogy aggódva szétválassza őket, erélyesen elküldik a picsába. Szegény Stüncz. Nem csoda, hogy tegnap, egy cikk elolvasása után rájött, hogy transzszexuális és megkért mindenkit, hogy mostantól szólítsuk Pistinek.

Szólj hozzá!

03.
április

Tivadar Suvadar  |  2 komment

Hát, a hétvége nagyon jól telt, körülöttünk forgott a világ, Fater elvitt minket ide-oda szaladgálni.
Tegnap aztán nyugi volt, a lakás romjain ücsörögtünk, hála istennek ma jött a Kalapács néni, így mire hazaérünk, rend lesz, csak a bepenészedett szőnyeg lóg majd szomorúan a létrán. Micsoda költői kép, olyan, mintha jelentene valami mást is...! Pedig nem jelent.
Viszont este a Spártában Nevelkedett Nő (Muter) rákényszerített minket, hogy átslattyogjunk a zuhogó geciben a Klubba, mert meg kellett ünnepelni, hogy Fater, Gábor bácsi és Krizsó bácsi sikeresen üzleteltek. Nagyon nekiálltak ünnepelni, mert a Gábor bácsinak reggel hatkor csörög az ébresztő, úgyhogy mondta, hogy gyorsan kell berúgni, nem érünk rá. Sikerült nekik. Szerencsére közben zabáltak is, még nagyobb szerencse, hogy ott volt az Adri néni is, akire teljesen hatottam, mint férfi, úgyhogy eszközölt némi csontokat, plusz csillogott a szerelem a tekintetében, amit mindig jó látni. Egy idő után mindenki bekapcsolódott a mulatásba, mert a Kati néninek még szülinapja is volt, úgyhogy a végén már úgy ittak, hogy a kicsi poharakat beledobálták a nagyobbakba, meg előjött a Görög bácsi történetsorozata a mértéktelen alkoholfogyasztás következményeiről, szóval jobbnak láttam meghúzni magam, mert én absztinens vagyok egy ideje, ugyebár. Stünczike is megunta a vijjogást egy ponton, miután megette egy tök ismeretlen ember vacsoráját (naná, hogy olyankor isszák le magukat a sárga földig, mikor Stünczike csinál ilyet, őt persze elfelejtik megbüntetni), bele is gömbölyödtünk a kanapéba, hogy akkor jóéjt. Erre persze szedelődzködni kezdtek, hívtak taxit, azzal mentünk haza. A lépcsőházban Fater, akinek addig súlyos gondjai voltak a mozgáskoordinációval, hirtelen felcsillant, hogy nekik muszáj felmenni most a tetőre. Úgyhogy minket annak rendje szerint bezártak a lakásba és fellétráztak a tetőre, ahol még sosem jártak előtte. Jellemző, hogy minket elég hülyének tartanak ahhoz, hogy majd leesünk, de ők magabiztosan másznak fel ilyen állapotban. Mikor elkezdtek a terasz fölül hallózni, akkor én nagyon szerettem volna elkezdeni imádkozni értük, de sajnos egyik Nagymuter sem tanított meg ilyesmire. Úgyhogy nem tudtam mást tenni, csöndben reménykedtem benne, hogy nem maradunk szülői felügyelet nélkül bezárva a Stünczikével, hogy aztán majd barikádokat építve kelljen harcolnunk egymással, hogy ki esz meg kit. Persze aztán lejöttek és bezuhantak az ágyba, de én úgy döntöttem, hogy büntetésből nem mondom el, mi történt a hazaúton, amire egyikük sem emlékszik, csak az tűnt fel nekik, hogy vagy nem fizették ki a taxit, vagy nyolcezret számították fel az utazásért.

2 komment

A Stünczike megnyilatkozása után mindenképp szeretnék bejegyzést szentelni egy nagyon különleges barátomnak.
Főleg azért, mert mostanában ilyen szakrális napok vannak, ami nekem pont mindegy, mert a családunknak a ránk eső része ateista, úgyhogy nálunk inkább csőtörés volt reggel. Fater ismételgette a csúnya szavakat, Stünczike lakatlan szigeteset játszott az összehajtogatott szőnyegen, engem meg elküldött mindenhonnan a vízvezeték-szerelő úr, mondván, a csövein Kóli baktériumok vannak. Ha tudná, hajajj...!
No, de nem ez a lényeg, hanem az _______ bácsi. Ő aztán egy egészen speciális lény, ezért is tartom fontosnak prezentálni a blogban. Nem mondhatom, hogy nagyon jóban lennénk, mert többnyire csak távolról merem figyelni, ahogy rajzolgat, mert ő azt tudja. Bejön a Klubba, enni kér, amit aztán nem kap meg, de ő rendületlenül rajzol, rajzol és rajzol. Tud rajzolni ceruzával papírra és tud nyomogatni olyat tárgyakat, amiken nincsenek is gombok, mégis történés lesz ettől. Bámulatos. Van egy olyan szemüvege, amit én is abszolút hordani szeretnék majd, mikor esetleg meggyengül a látásom valami ismeretlen és érthetetlen, civilizációs okból kifolyólag. Vagy hordhatom divatból is, persze. Egyébként az ő esetében van értelme a rajzolásnak; megkérdeztem Mutert, úgy működik, hogy az _______ bácsi megrajzolja a fát, aztán pedig jön a Répanadrágos Fiú, aki kinöveszti neki a fát. Vagy az _______ bácsi megrajzolja az ülőkét, aztán a Répanadrágos pedig elővarázsolja valahonnan. Úgyhogy ők egy ilyen közös attrakció, amit az _______ bácsi irányít. Amikor elővarázsolják az összes fontos ülőkét és fát, akkor ott filmet rendez valaki vagy színdarabot. Ez a lényeg.
Amikor ilyen új dolgokat ismerek meg, ezzel pedig bővül a látóköröm, akkor mindig igyekszem gyorsan hasznosítani a tudást. Például tegnap este sokat néztük Faterék kedvenc kardozós-baszós sorozatát; az a címe, hogy a Trónok Harca, mert van egy tüskés trónus (ami egy kényelmetlen karosszék, ha valaki nem tudná, én már igen) egy nagy, hideg teremben, amire most már tényleg mindenki rá akar ülni. Meg kellett nézni újra két részt, hogy "felfrissítsük" az emlékeket, mert azokat még akkor lehetett látni, mikor a Klub fölött laktunk, ami régen volt. Én pedig akkoriban néha iddogáltam, hogy elmondjam az őszintét, úgyhogy lila gőzöm nem volt semmiről most.
Utána nagyon gyorsan be kellett rongyolni a Klubba, hogy ott csomó másik embert zavarva vagy velük együtt nézzük meg a következő epizódot. Mért pont azt? És aztán akkor már mért nem néztük tovább? Tököm se érti, mindenesetre nagyon hangosan vijjogtak a sárkányok, láttam a Fater arcán, hogy egy elkínzott pillanatig vizionálja a közfelháborodást, de aztán Muter megnyugtatta, hogy a sárkányok mindjárt bekussolnak, ő ért ehhez, aztán úgy is lett. Ezt az egészet különben most azért mondtam végig, mert igyekeztem úgy nézni a filmet, mintha az _______ bácsi gombjain és ceruzáin keresztül varázsolódott volna oda. Meg kell mondanom, nagyon kidolgozottnak tartom, ha megfogalmazhatok ilyen szakértőnek tűnő kritikát. Végig ki volt találva, hogy a lányok szépen legyenek felöltözve, a fiúk meg sebesek legyenek és sárosak. A másik meg az, hogy mindenkinek van valami állata, például farkas vagy oroszlán. És most jól láttam, hogy a farkasosoknak például akkor mindene farkasos, a dísz a falon és a kiskanál is, minden. Volt valaki, akinek a mellvértjén mondjuk egy fejjel lefelé ábrázolt Pókember volt, erre megesküdnék, de hát ez egy fantasy-sorozat, mért ne?
Állatira bejön különben ez a címer-dolog. Talán nekünk is kellene valamit, de milyen állat reprezentálna legjobban? Azt se tudom, hogy mondjuk a Stünczikének és nekem van-e egyáltalán keresztmetszetünk, már ami a habitust, nem pedig a nagy fület illeti. Mert elefánt azért mégse lehet. Vagy igen? Hmm.

Címkék: tévé trónok harca

Szólj hozzá!

Ja, és még akkor szeretnék közzétenni egy fényképet a Tivadarról a háta mögött, ami vicces. Sajnos a nigamellénye nincs rajta, de hát nem lehet minden tökéletes. Hihi.


Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása