Belenézegettem a Tivadar blogjába, és láttam, hogy meg akarja írni azt, hogy hogyan lettem színésznő a valóságban is. Az eddigiektől eltérően most megkértem szépen, hogy hadd írjam meg akkor már én, mivel én voltam ott.
Szóval ez az egész felfedezésem úgy volt, hogy már hónapokkal ezelőtt megkért a Rév Marci bácsi, hogy néhány fényképet készíthessen rólam. Hiába mondtam, hogy én még növésben vagyok, legrosszabb kamaszkor, van rálátásom a dologra, higgye el, satöbbi, nem hitt nekem, úgyhogy teljesen zavarban voltam az egész miatt és alatt. Utólag főleg, mert a nyilvánosságra került képen még kisebb a fejem, mint amivel számoltam, szóval totális lebőgés, pláne a Tivadar mellett. Önmagában attól komplexusos vagyok, hogy a Tivadarral kell állandóan mutatkozni, akit mindenki imád és az Univerzum remekművének tart egyszerre. Pláne szét vagyok, mióta kinőtt a bibircsók, de ezt most inkább még nem is mondom el.
Szóval a Mamit hívták fel, hogy kellene szerepelnem a filmben. Nem is volt vacillálás, hogy most akkor a Tivadar legyen vagy én, mert kifejezetten engem kértek. Onnantól nagyon ideges voltam, mert igazi szereplést még nem csináltam sose. Az, hogy Papival mindig készülünk a közös fellépésre, az egy dolog, mert azt otthon csináljuk, meg többnyire egyedül skálázok, aztán ha van valami számom kész, azt megmutatom neki, mint a Kakadalt is. De a színésznőség teljesen más, mert ott csomóan néznek rögtön. Mami mondta, hogy ne aggódjak, csak jó alaposan nézzem át a szerepemet. Szóval én nem nagyon aludtam előtte, mert átnéztem a szerepemet jobbról balra és balról jobbra. Meg próbáltam előképeket találni az életemből, olyan eseményeket, amikből ihletet meríthetek a helyes karakterábrázolásra. A Tivadar persze leszarta, mert neki be lett ígérve a tavazás Papival. Nem is bánom, mert így legalább elmélyedhettem magamban. És még én telefonálok az ufókkal, persze!
Annyira bonyolult egy ilyen sztárélet, hogy külön körém kellett fonni a napot úgy, hogy Papinak el kellett engem sétáltatnia Mamihoz a nap közepén. Csak engem. Ilyen nem nagyon van, ezért mindig azt hittem, hogy eltűnt a Tivadar, pedig nem. Mikor odaértünk a Mamival, akkor ott volt az összes Marci bácsi, akit ismerek. Meg még egy csomóan, de nem vágtam meglepődött fejet, mert Mami előre mondta, hogy ez egy nagyszabású produkció. Voltak még ott mások is, de nekem kiemelkedő volt a szerepem, amiről most már lerántom a leplet: egy kutyalányt kellett játszanom, akit éppen samponoznak! A Mami volt a Samponozó, úgyhogy most mindenki hiheti, hogy ehhez nem is kellett színészkedés, de kellett, mert amúgy szinte sose fürdök kádban. Most ne gondoljon mindenki rosszra: azért nem, mert minden este rendesen végigpucolom magamat, én egy igényes nő vagyok. Vagy leszek, vagy mi.
Bele kellett ülnöm egy kádba, aztán egyszerűen nem történt semmi borzasztóan sok ideig. Annyi ideig, hogy el is aludtam a kádban, egy bácsi meg is kérdezte, hogy kitömött vagyok-e, a Mami meg azt válaszolta, hogy igen. De a bácsit nem lehetett átejteni, mert látta, hogy veszem a levegőt a lelkemnél. Addig amúgy jól éreztem magam, mert kint forróság volt, a kádban viszont hűvös. Aztán viszont elkezdődött a samponozás, amit - szerintem - egész sokáig a legteljesebb színészi alázattal viseltem, de valamiért nyolcvanhétszer kellett ugyanúgy samponozódni, amitől nagyon elkezdtem szorongani. Hiába dicsértek, akkor is azt éreztem, hogy valamit nem jól csinálok. Úgyhogy háromszor is elindultam kifelé, hogy megtaláljam a filmrendezőt, hátha nem meri nekem mondani, hogy elrontom a dolgokat. Mindig akkor indultam, mikor az egyik bácsi azt mondta, hogy tessék!, de kiderült, hogy olyankor pont nem szabad elindulni. Ki érti ezt? Mami mindig visszarakott a kádba.
A végére már olyan illatos voltam, mint soha senki, akivel találkoztam, úgyhogy akkor meg attól kezdtem el szorongani, hogy a Tivadar majd meg se fog ismerni. Közben bejött egy csomó másik kutya is, mert ez egy ilyen filmalkotás, hogy nagyon sok benne a kutyaszerep; de egyikükkel se tudtam beszélgetni, mert mind el voltak foglalva a szerepükkel.
A végén kaptam dinnyét a Mamitól, ami finom volt, Papi pedig megígérte, hogy a premierre kapok egy új nyakpántot strasszal.
