Az elmúlt két nap egy icipicit sűrűre sikerült. Sokat gondolkodtam rajta, hogy eltitkolom a történteket, de aztán Muterék megzsaroltak, hogy ha mostantól nem leszek rendes és jó, illetve nem tartom ugyanilyen kordában a Putyit, akkor kitálalnak. Én pedig rájöttem, hogy nem élhetek ilyen fenyegetettségben, ez a sakkmatt szituáció sokkal többet vesz el a méltóságomból, mint ha egyszerűen elétek tárom a tényeket.
Szart ettem. Aztán szart hánytam. Négyszer. (és aztán a Stünczi is egyszer, de csak szolidaritásból, egy nagyon kicsit)
Ha bárkinek bármilyen kérdése van ezzel kapcsolatban, az keressen meg facebook-on (Tivadar Suvadar), igyekszem kielégítő válaszokat adni a miértekre.
Ez tegnapelőtt éjszaka történt, úgyhogy tegnap végig totál depressziósan bámultam magam elé (Fater szerint bandzsán), ami őszintén nem tettetés volt, utólag én is éreztem, hogy ez talán kicsit sok volt. Fater most jelentette be, hogy nem bírja a kialakult állapotokat, úgyhogy a Kalapács néni, aki szerdánként jön kitakarítani a kecót, már holnap reggel kilenckor ébresztőt fúj. Egyébként kicsit azért is, mert tegnap estefelé, mikor a sok apátia után már nagyon éreztem a boldogsághormonok hiányát, a Stünczi meg szimplán nem bírt magával, nekiláttunk a kamrának. Erre olyan ritkán van esély, mert úgy őrzik, mintha lenne benne valami, pedig rohadtul nincs, mert ezek állandóan a Klubban zabálnak. Szóval először nagyon szegényesnek tűnt a zsákmány; próbáltuk megenni a kiló lisztet, mintegy provokációként, hátha észreveszik, hogy ez így nem háztartás, de nem sikerült, meg elkezdtem félni, hogy összecsirizesedik az amúgy is megviselt gyomrom. Viszont találtunk por- és kristálycukrot is, meg kakaót! Kicsit benéztem a dolgot, mert a kakaót akartam a végére hagyni, az nem hagy rajtam nyomot, ugye, de aztán Fater hirtelen megjött, alig volt időnk visszahúzni a kanapéra. És ott vettem észre, hogy tarkóig lisztes a fejem, hát, ezt volt viszonylag nehéz kimagyarázni.
A gasztronómiai lécünk tehát kicsit lepotyogott a napokban, viszont legalább ébredezik a természet! Stünczivel például mesebeli dolog történt. Az Erzsébet téren toltuk az illegált Faterral, ott nagyon faszán lehet kergetni egész galambcsordákat. A Stünczike nagy vadász ám, imádom elrontani a jól előkészített pillanatait (megáll, visszalapul, megfigyel - aztán én berongyolok a madarak közé, ő meg esélytelenül lemaradva kocog mögöttem). Most viszont futás közben hirtelen belerepült egy galamb a szájába. Szegény Putyika ilyet még nem baszott, úgyhogy dermedten ácsorgott az ikszlábain. Fater szerencsére gyorsan kapcsolt, hogy Irma többnyire beszélgetni szeretne a madárkákkal, tehát talán nem lenne jó, ha az első közvetlen élménye egy galambbal az lenne, hogy cafatokra tépi. Úgyhogy kisegítette az állatot Stünczike szájából.
Aztán találkoztunk egy sünnel, akivel hosszan beszélgettünk az éghajlatváltozás gyötrelmeiről, az alternatív színház ellehetetlenített helyzetéről és az alakulófélben lévő új pártokról, erről videó is készült, íme:
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tivasuvadar.blog.hu/api/trackback/id/tr745227937
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.