Tivadar - Isten ajándéka

Ma reggel felkeltünk hatkor, Muter osonás közben realizálta, hogy zuhog kint az eső, de ahelyett, hogy a visszafekvés mellett döntött volna, kiparancsolt minket is az utcára. Én tényleg nagyon odaadó vagyok, de ezt most nehezen hittem el, hogy tényleg történik. Egyrészt azért, mert Muter nyávoghat azon, hogy a gumicsizmája kint maradt a teraszon, úgyhogy most benne úszik az óceán, de baszki, nekünk eleve nincs se gumicsizma, se leopárdmintás esőkabát, se semmi. Plusz az esőszagú bunda is olyasmi, ami sokkal rosszabb a lábszagú fülbűznél. Plusz a csodálatosan elit budai várat olyan kövekből építették, amik a víztől csúsznak, tiszta életveszély, akkorát tanyáztam, nyilván egy rohadt nagy pocsolyába, mint az atom. És ezúton szeretnék megkérni minden gépjárművezetőt, hogy ha az elhaladásomat észleli a járdán, akkor szíveskedjen harmonikusan fékezni, mert nekem szemmagasságban van a fröccsenés, faszfejek!
Khm, bocs, teljesen kikészít ez az időjárás, megint depi.
Tegnap egyébként valami történt otthon, tököm se érti, micsoda, de mikor délután végre hazavittek minket a Kertből, ahol nagyon jó, meg minden, de lefagyott már a pöcörő, akkor konstatáltuk, hogy eltűnt az összes szag a lakásból! Az olyan érzékeny orrú egyéneknek, mint én, ez traumatikus. Próbáltam nem mutatni az egészet, mert persze ÉN folyamatosan igyekszem tekintettel lenni a Faterék idegrendszerére, de Stünczi nyilván kikészült, a szőnyeg közepén bevágta a kóma-pózt (ikszlábú terpesz, belógatott fej). Szóval otthon most minden szagtalan és fehér. Nemtom, mire jó ez, hogy néha eltüntetik az összes dns-emet a lakásból, talán meg akarnak szabadulni tőlem? Remélem, nem vágnak le.
Most időzgetünk a Klubban, langy zene szól, legalább itt minden a régi, de sajnos úgy látom, Muter indulni készül megint kifelé, úgyhogy most minden energiámra szükségem van, hogy kellő komolysággal sugározzam magamból, hogy TELJESEN ELMENT AZ ESZED, ASSZONY?!