HTML

Tivadar - Isten ajándéka

Friss topikok

  • simonlevy: Te Tivadar, nem úgy volt, hogy szerdán jelentkezel itt a blogodon?! Hogyan fogsz így dzsilliárdoka... (2013.05.17. 17:33)
  • Nancy Spungen: Ó az az ördögi elkaphatatlan tollból kirepülő labda. Ezek szerint téged is megtréfált. Legközelebb... (2013.04.23. 20:35)
  • SimonLevy: Tivadar, nem lesz folytatás? Nagyon tetszik amiket írsz! (2013.04.03. 20:03)
  • Nádori: Tivadar, szóljál már a Muternak, hogy vegye fel a telefont, vagy jelentkezzen vagy valami. (2013.03.21. 18:44)
  • Nancy Spungen: Kert az jó lesz végre, addig is tornatermi foglakozás a Moziban. Amúgy én sem érzem annyira ezt az... (2013.03.18. 12:26)

09.
augusztus

Tivadar Suvadar  |  Szólj hozzá!

Tegnap volt a születésnapom, ezért úgy döntöttem, ismét pennát ragadok, vagy hogy mondják ezt. Két éves lettem, ami nektek talán infantilisnek tűnhet, de esetemben ez már a férfikor kapuja. Egyébként nyilván nem tudjuk, hogy valójában mikor születtem, de Muter visszaszámolt kettőt az október 8-ról, mikor elhozott az Illatos úti gettóból. Mert én ilyen mélyről jövő vagyok, ugyebár, de ezt már kifejtettem korábban.

Mostanában nagyon sok minden történt, ami mind-mind méltó lett volna a megemlítésre, mert eltűnt Irma és megkerült, aztán voltunk nyaralni, ahol rommá csípték a szúnyogok a pöcörőt, aztán a fennforgás a tetőfokára hágott és végül Muter beköltözött a Száva néniékhez. A budai béke után egy kicsit tartottam tőle, hogy már sosem szokom meg újra Pestet, de szerencsére sikerült! Ebben nagy szerepe van a Száva néninek és a Gergő bácsinak, akik itt fel-le mászkálnak és az otthonosság érzetét teremtik meg folyamatosan. Például a Száva néni (aki nem szereti, ha néninek hívják, Putyika pedig természetesen éjjel-nappal megy utána, mert legújabban kitalálta, hogy ha nagy lesz, Száva néni lesz, ezért állandóan megy a "Száva néni... miért van ez és miért így és miért nem máshogy??"), szóval ő, ha otthon van, akkor vagy kalapokat kalapál, vagy egy ugrálón ugrál. Szerintem ez nagyon megnyugtató. A Gergő bácsi pedig szereti vakargatni a fejemet, ami alapvető a kiegyensúlyozottság-érzetem megteremtéséhez, ezt a tudósok is megmondták. Vagy fáj a háta, de az inkább szomorú. Ma pedig együtt aludtunk, reggel pedig a Gergő bácsi pöttyösen kelt fel és azt mondta, megették a rühök, de nekem ehhez biztos nincs közöm, mert fantasztikus nyakpántom van az ilyesmi ellen. Még világít is. Mondtam a Gergő bácsinak, hogy szerezzen magának is egyet, tuti működik. Vízálló.

Egyébként mindennél döglesztőbb ez a nyár (mondjuk esetemben a "mindennél" az konkrétan a tavalyit jelenti, de az is elég), Stüncz életéért minden éjszaka imádkozunk. Olyan, hogy megáll egy ponton fújtatva, aztán két óra múlva felébredsz, ő meg még mindig ugyanott van és még mindig fújtat. Ráállítottunk egy ventilátort, amivel először elég bizalmatlan volt, de most már szeret előtte kéjelegni. Azért persze még fújtat tovább. Muter szerint ki fog ugrani a szíve. Én azt mondom, kicsit sokszor téma a Stüczike belsőséges élete, mert most megint előjött a punizás is, hogy tudniillik nem nyílik ki neki. A Száva néni sikeresen megfejtette, hogy ÉN tehetek a punika állapotáról, mert én egy eunuch vagyok, a Stünczike pedig lélektanilag hasonult hozzám. Egyrészt nem tetszik nekem ez az eunuch-dolog, másrészt nehogy már én legyek a felelős azért, mert Putyi nem megy el fűvel-fával. Se. Egyébként ha már itt tartunk, halkan hozzátenném, hogy talán a környezet se dobja meg annyira a promiszkuis hajlamokat, mivel az egyik oldalunkon egy óvoda lakik (rágnám azokat a furulyákat eléggé), a másikon pedig apácák sétálnak ki-be, és Stünczit mindig is vonzotta a kiteljesedett szellemi lét. 

Amúgy mostanra teljesen belezavarodott a jövőképébe, szerintem balerinának már nem viszik el, mert óriási (de ezt nem mondom neki, nyugi), énekesnőként, hogy is mondjam, nagyjából elérte azt, amit a képességei megengednek. Most van a színészkedés, amitől odavan, azt még meglátjuk, hátha felfedezik a tusolós filmben. A kukázás még mindig megy, a vadászatban viszont kiemelkedő. Természetesen nem Stünczről beszélnénk, ha ezzel tisztában lenne. Például állítja, hogy a kiscicát, aki később súlyos műtéti beavatkozásra és hosszan tartó ápolásra szorult, csak megcsikizte, semmi több. Ja. Tegnapelőtt pedig egy pillangóval játszott olyan nagyon-nagyon sokat, hogy a kis pillangó a végére annyira elfáradt, hogy soha többet nem kelt fel. Stünczi egy darabig noszogatta, aztán megsértődött és elment, mert "őt senki nem szereti igazán". 

Most mennem kell, mert fontos, hogy a Száva néni beteg lábujját óránként leápoljam. Mindig nagyon feljajjdul a pontmasszázsnál, de megmondtam neki, hogy Száva néni, ez egy nehéz gyógyulás lesz, el kell viselned a fájdalmat, én a javadat akarom.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tivasuvadar.blog.hu/api/trackback/id/tr165453505

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.