HTML

Tivadar - Isten ajándéka

Friss topikok

  • simonlevy: Te Tivadar, nem úgy volt, hogy szerdán jelentkezel itt a blogodon?! Hogyan fogsz így dzsilliárdoka... (2013.05.17. 17:33)
  • Nancy Spungen: Ó az az ördögi elkaphatatlan tollból kirepülő labda. Ezek szerint téged is megtréfált. Legközelebb... (2013.04.23. 20:35)
  • SimonLevy: Tivadar, nem lesz folytatás? Nagyon tetszik amiket írsz! (2013.04.03. 20:03)
  • Nádori: Tivadar, szóljál már a Muternak, hogy vegye fel a telefont, vagy jelentkezzen vagy valami. (2013.03.21. 18:44)
  • Nancy Spungen: Kert az jó lesz végre, addig is tornatermi foglakozás a Moziban. Amúgy én sem érzem annyira ezt az... (2013.03.18. 12:26)

09.
április

Tivadar Suvadar  |  Szólj hozzá!

Csövi, kicsit eltűntem, tudom, de sztrájkoltam az időjárás miatt és tessék, megérte!
Meg Muter szólt, hogy elég drága a tápoztatásunk, úgyhogy abba ne merjem hagyni a blogolást most, hogy kezd felfutóban lenni, mert előbb-utóbb pénzt kell keresnem. Szomorú, de ez a gyermekek sorsa. Meg azt is mondta, hogy mellesleg szükségük lenne egy új vízforralóra, mert ez a mostani kész életveszély. Na persze, aztán majd gyűjthetek nekik járókeretre.
Egyébként nyilván mindent megérdemelnek, mert - bár még nem vagyok ön- és Stünczellátó - ma is jött a Révandrás bácsi, hozott 2 (kettő!) zsák tápot ebből az új féléből. Muter nagyon tudományosan végigtanulmányozta az összes elérhető kaját, mert: pirosat nem kaphatunk, mivel Fater szerint Piri attól lett allergiás a csirkére, a csirke-allergiás-kutya témán pedig Fater teljesen megkészült és közölte, arra ne is számítsunk, hogy mi is új-zélandi bárányból meg jemeni (?) lazacból készült cuccokat fogunk enni, mert nem. Aztán ettünk zöldet (és Stünczike a korára és a nemére való tekintettel rózsaszínt), de attól meg beállt a szörnyű fing-kór. A sárgától atomvillanás-sárgát (copyright Nádori bácsi) kezdtünk szarni, ami Muter szerint volt teljesen természetellenes, úgyhogy nekiült az internetnek, mint Fater kocsivásárlás idején, aztán megrendelte a FEHÉR zacskós tápot, most pedig mindenki boldog. A Révandrás bácsinak csodálatos élete lehet, mert olyan sokan szeretjük, néha álmodom is vele, ahogy suhan a piros autójával és szórja a mannát és az ambróziát és... és a fingatósat is, de hát fingani is kell valakinek, én azt mondom. Csak ne mi legyünk azok, ezt a Muterék mondják.
Egyébként nagyon értékelem, hogy a szüleim ennyire odafigyelnek az étkeztetésünkre (ha éppen úgy van kedvük, ezt azért hozzátenném), mivel az látszik, hogy a sajátjukat aztán eléggé karbantartják. Hétvégén például Mutert lehetett bámulni nyálcsorgatva, ahogy ebédelt a Rudi bácsival és az ő lédijével (?), a Nóra nénivel. A Nóra néni nagyon kedves lénynek tűnt, úgyhogy illő módon gondoltam üdvözölni, ezért próbáltam valahogy bemászni a szoknyája alá, de Muter csak nem hagyta. Később elmondta, hogy a Nóra nénit megharapta egy kutya, mikor még kislány volt (mármint a Nóra néni volt kislány, nem a kutya, bár az is lehet, hogy ő is az volt - de ez most irreleváns), ezért azóta tart tőlünk. Bahh. Nyomatékosan megkérném minden fajtársamat, hogy tartózkodjanak a gyermekek bántalmazásától, mert nagyon rosszat tesz a megítélésünknek, én pedig most meg vagyok fosztva a Rudi bácsi lédijének társaságától! (Persze ez csak a kedves gyermekekre igaz, mint például a haveri körből Elena, de biztos vannak olyan kölykök is, akik kurvára megérdemelnek egy alapos... á, nemtom, én nem vagyok erőszakos, baszki.)
Én egyébként nem szoktam senkit megharapni, nincs cikibb, mint a menőzés a "Vigyázz, a kutya harap!" táblákkal. 2013-ban, komolyan?! Ódivat. Persze Stünczikével azért néha összemaródunk, de az csak poénkodás, bár - ahogy tegnap Fater is megállapította nagy óbégatás közepette - a Stünczi veszélyesen nagyobb most már nálam, úgyhogy kell az edzés. A többi kutyasétáltató néha megijed, mert elég alaposan tudunk verekedni, meg a Stünczike morog is hozzá, hiába mondom neki, hogy Stünczike, ne káromkodj nyilvánosan, nem állnak jól az ilyen szavak egy fiatal hölgy szájában. Vagy -ból. Viszont a Stünczike nagyon játssza ilyenkor a házsártos asszonykát, nem lehet leállítani. De baj, az még nem történt, leszámítva azt az esetet, mikor beszorult a fejem az Irma szájába. Akkor kicsit mind megijedtünk, Faterék is, akik azt hitték, éppen mégis kitört belőlem a doberman, azért harapom ketté a torkát, pedig nem haraptam, csak nem tudtam kihúzni a fejemet. Stünczike meg előadta a nagyhalált, jellemző. Akkor szétrugdaltak minket, meg máskor is szoktak erélyesen szólni, hogy most már ne már. Ami csak azért igazságtalan, mert amikor ők döntenek úgy, hogy lámpaoltás után még verekedni van kedvük, akkor hiába megy oda a Stünczike, akibe szorult némi anyai ösztön, hogy aggódva szétválassza őket, erélyesen elküldik a picsába. Szegény Stüncz. Nem csoda, hogy tegnap, egy cikk elolvasása után rájött, hogy transzszexuális és megkért mindenkit, hogy mostantól szólítsuk Pistinek.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tivasuvadar.blog.hu/api/trackback/id/tr135227946

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.