HTML

Tivadar - Isten ajándéka

Friss topikok

  • simonlevy: Te Tivadar, nem úgy volt, hogy szerdán jelentkezel itt a blogodon?! Hogyan fogsz így dzsilliárdoka... (2013.05.17. 17:33)
  • Nancy Spungen: Ó az az ördögi elkaphatatlan tollból kirepülő labda. Ezek szerint téged is megtréfált. Legközelebb... (2013.04.23. 20:35)
  • SimonLevy: Tivadar, nem lesz folytatás? Nagyon tetszik amiket írsz! (2013.04.03. 20:03)
  • Nádori: Tivadar, szóljál már a Muternak, hogy vegye fel a telefont, vagy jelentkezzen vagy valami. (2013.03.21. 18:44)
  • Nancy Spungen: Kert az jó lesz végre, addig is tornatermi foglakozás a Moziban. Amúgy én sem érzem annyira ezt az... (2013.03.18. 12:26)

szorakoznak_1401366391.JPG_640x640

Imádom az éjszakai várost, komolyan. Mindenki full kedves, egyre kedvesebb és kedvesebb és kedvesebb. Aztán néha rám szoktak esni, mármint fizikailag, de nem bánom. Csak azért, mert én absztinens vagyok két éve, még nem jövök zavarba a részeg emberek társaságától. Még csak az kéne, onnan aztán már tényleg egy lépés a buzizás meg a dramaturgozás. 

Szólj hozzá!

tivadarutca_1400949116.JPG_640x640

Szólj hozzá!

Elképesztő dolog történt két hete, ezt nyilván mindenki tudja, aki legalább hozzám hasonlóan követi a napi eseményeket: felbukkant egy szakállas nő, akire úgy hivatkoznak, hogy Szakállas Nő!!! Nem tudom, hogy temessem el magamat dühömben, amiért nem ismertem fel két év alatt, hogy a nagyközönségnek igénye van egy szakállas nőre, vagy örüljek neki, hogy itthon tartottuk a miénket, mikor oldalra nézek és azt látom, hogy éppen egy elszáradt rózsa leveleit rágcsálja dudorászva. Tény, ami tény: facebook-os kommenttel bizonyítható, hogy én már tavalyelőtt nyáron rávilágítottam Irma szakállára (le is baszott érte a Piri, de mit finomkodjunk? A szakáll az szakáll.), nőnek meg elvileg nő, bár még mindig nem vitték el szkennelni, pedig nem vérzik a nyomorult. Gyakran hisszük, hogy igen, mert rá szoktak izgulni férfiak, de kizárólag mélynövésű, szőrös idióták, akik az orrukkal is alig tudnak a punika közelébe jutni, hadd ne folytassam. Rég volt már a Luidzsi, heréje se volt, na. 

Szóval a Stücc amellett, hogy a mini férfiak perverz obszessziójának tárgya, szülinapos is. Most lett kétéves, természetesen mindenki kifejezte hódolatát a szépséges kisasszonynak, nem is szülinapja volt, hanem szülihete. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ennek oka is volt: senki nem emlékezett rá, hogy pontosan melyik nap a Nap. Bele volt írva az első oltásijába, de Muter, aki sok szempontból az anyák gyöngye, viszont nem egy összeszedett teremtés, azóta hat másikat is elveszített, nyilván azért, mert bármiféle igazolványról az az egy dolog jut eszébe, hogy hogyan lehetne bele viccesen megpaintelt fényképet tenni, ahelyett, hogy kitalálna neki egy biztos helyet, ahogy a felnőttek szokták felelősen. Mindegy, megbüntette a jóisten, mert a macintosh-on nincsen paint, utálják is egymást. Fatert eleve hagyjuk, valószínűleg meg tudnám győzni róla, hogy már van jogosítványom, csak a másik farmerom zsebében maradt. Pedig nincs is farmerem, mert nem hordok nadrágot. Mert kutya vagyok. Értitek. Mindegy.

Azt akartam csak elmondani, hogy zsinórban négy napja ünnepeltük már Dagit, Muter minden nap mondta valakinek, hogy huhú, ma van Irma szülinapja!, pedig lövésünk nem volt, csak élvezték a rivaldafényt, mármint a két nő. Ez pedig akkor lett teljesen egyértelmű, amikor végre eltelt egy teljes, szüli mentes nap, aztán a Susa néni, aki valamilyen tekervényes módon az Irma nagymuterja, egyszercsak kiírta az internetre, hogy boldog szülinapot Irmának és a testvéreinek(???). Paff. Mindegy, legalább ezt is tudjuk.

Én a magam részéről felköszöntöttem, mert nyilván eljött az a pont, amikor kénytelen voltam végiggondolni az érdemeit, mert már annyi szó volt erről, hogy éreztem, hogy ez egy muszáj. Tök meghatódtam, egyébként. Biztos azért, mert én nem annak a hosszúlábú topmodellnek látom Stüpit, mint a többiek (bár élvezem az előnyeit, például néha beállok alá, ha mondjuk esik az eső), hanem a kis bébi űrlénynek, aki mindig mást csinál és máshogy, mint ahogy az társadalmilag és civilizációsan elvárható lenne. Ahogy szellőzteti az agyát, meg mikor telefonál, meg amikor szétesik a koordinációja és oldalanként használja a lábait, nem felváltva... Cuki. Most is bekönnyeztem, na.

Azt mondjuk nem állítom, hogy telesírtam a párnámat, mert egyik nap sikerült annyira túlvezérelnie magát, hogy csak szétrágta Muter legkedvencebb piros cipőjét. Hiába kértem, hogy legalább egyen meg egy csizmát, most úgyis jön a nyár, az mégse fog kelleni, nem lehetett meggyőzni, mert rátört valami lánygyermeki mánia, egy rúzst is megevett volna, ha közben nem jön meg a Száva néni, és nem jelenti Muternak, hogy megint faszseggűek volTUNK.

Jézusom, valaki nagyon ugat a bukaresti drogosokról szóló doksiban a tévében, megyek csekkolni.

Címkék: szakállas nő irma születésnap faszseggűek

Szólj hozzá!

Dzsíz, gyerekek, végképp kiderült, hogy nem értem ennek a bolygónak a keringését! Hamut szórok a fejemre minden korábbi, esetleg az epésség esélyét pedzegető megjegyzésemért Stüpivel szemben, hogy tudniillik űrlény meg satöbbi. Lehet, hogy nem bambul, hanem tényleg haza telefonál? Lehet, hogy azért, mert a Holdon, a Kryptonon vagy akárhonnan is lőtték ide, ott jófejek laknak, akikkel értelmesen elbeszélget via telepátia? Ki kell derítenem, mert akkor javasolhatnám Fateréknak, hogy inkább ott nyissanak kocsmát. Kár, hogy Stüncz erről sosem beszél, pedig tényvalóság, hogy egyébként folyamatosan pofázik.

Az történt, hogy van a Klub. Egy viccesen kunkori utcában, ami mellett tényleg nagy és sokautós utak vannak, de ide nem jöhetnek be. Persze nem csak a Klub van itt, hanem a Retrok, ahol mindenki szakállas és/vagy hosszú hajú, meg az utazási iroda, ahova néha bekukkantunk megkérdezni, hogy mennyi lenne egy jegy Panamába csak oda, de a néni sose válaszol, csak dermed. Na mindegy. És laknak még ott egy csomóan. Én egészen eddig abban a hitben éltem, hogy ezek az ott lakók marhára örülnek neki, hogy ha kinéznek az ablakon, akkor nem a büdöset látják. Vagy legalább annak, hogy nem kell stresszelniük azon, hogy hova menjenek, ha kávézni akarnak, vagy veszkócsizmát venni, vagy elutazni Panamába. De erről a hitről az derült ki, hogy tévhit, mert úgy tűnik, hogy az emberek azért laknak a városban, mert azt szeretik, hogy nem lehet elférni az autóktól a járdán se, meg nem lehet leülni egy padra csak úgy süttetni a hasat. És nem akarnak nyáron a szabadtéren kávézni se, vagy ha igen, akkor azt akarják, hogy az valaki másnak a háza előtt legyen. A saját házuk előtt inkább lehessen parkolni. Ami azért is furcsa, mert még én is látom, pedig matekból nem vagyok egy emelt szint, hogy a Klub utcájában csak nagyon kevés gépjármű fog elférni, ahhoz képest, hogy mennyire nagyok a házak, tehát mennyire sok gépjárműtulajdonos lakhat bennük. Akkor folyton veszekedni fognak egymással?

Nem értem az egészet, de szokom meg, hogy tényleg én is ufó vagyok. Azért tavaly egész nagy tömegeket láttam üldögélni a Klub teraszán, ergo simán lehet, hogy sokan vannak, akiknek fontosabb, hogy így hencseregjenek és jól érezzék magukat, mint az, hogy egymást dudálják le a parkolóhelyekért. Ők a Klubban most aláírhatnak egy erről szóló papírlapot. Én mindenesetre szignóztam, mert szarul menne a nyár, ha nem lenne kik mellé odatelepedni és gyakorolni A nézést.

 

Címkék: terasz anker furcsa emberek

Szólj hozzá!

st_pidivat_1399394509.JPG_384x640

Címkék: divat spontán lyukadás Irma fésönmodell

Szólj hozzá!

Per pillanat itt rostokolunk a Száva néni munkahelyén, ami marha izgalmas is lehetne, mert nem tudjátok elképzelni, mekkora kertje van hátul, csak oda nem enged be a Szokásos Bajszos Néni. Az SzBN nem egy konkrét személy, hanem egy olyan szakszervezet, akik védik a futkározható területeket. Ha paranoid lennék, azt képzelném, hogy az egész ellenem irányul, de nem vagyok paranoid, úgyhogy buddhista nyugalommal elfogadom az SzBN létezését, mint az Univerzum korlátoltságának bizonyítékát. Nem pontosan tudom, hogy milyen munkakörök léteznek a világon, valakik gyártják a happy dogot (most már azt is tudom, hogy mások meg az EUKANUBÁT, de persze lehet, hogy ők ugyanazok), vannak locsolós emberek, a többiek pedig szerintem mind a vendéglátásban dolgoznak. Azért jeleztem, hogy a foglalkoztatottságról nem biztos, hogy teljes képem van, mert simán benne lehet a pakliban, hogy én haverkodom kocsmárosokkal állandóan, biztos benne van a véremben. Vagy horoszkópilag, nem tudom. Mindenesetre itt a Száva néni is állandóan kávékat főz, csak ő nem kávénak hívja, hanem fletvájtnak, és a tej kiöntésénél mindig nagyon teátrálisan megrázza a kiöntőt, aztán megvizsgálja a tejhabmintát, aztán közli, hogy ez egy atomrobbanás elől menekülő vakond lett. Én a vakondról is arra asszociálok, hogy lehetnénk akár kint a kertben is, helyette megint pepitakő, súlyosbítva azzal, hogy itt olyan szinten borítanak be minden falat a könyvespolcok, ami akár kisebbrendűségi érzéseket is szülhetne bennem, ha nem tudnám pontosan, hogy én gyakorlati dolgokra születtem. A Szokásos Bajszos Néni, aki a múltkor kijött ráüvöltözni a Muterra, hogy takarodjunk vissza kurva gyorsan a kávézóba, mert ez nem sétatér, szóval ő egyébként rendelkezik egy nyomott fejű mopsszal, ezért - szerintem - jogosan próbáltam arra bazírozni, hogy esetleg empátiával is, és megsajnálja Stünczikét (legújabb benecevén Dagit), amiért ki van lyukadva, de leszarta, mert azt hitte, hogy csak divatozik a Pütty.

Micsoda írói csavar, nem? Ahogy becsempésztem a lukadást. Ez történt Dagival, fennakadt egy kerítésen. Ami szerintem óriási, tekintettel arra, hogy Stüpi, aki marha jól csinálja az önpromót, mert az idő nagyrészében lekókasztott fejjel ácsorog teljesen ferdén, azt a benyomást keltve, hogy nagyon távol áll a valóságtól, aztán hirtelen olyan helyekről bukkan elő, amiket most nem szeretnék nyilvánosan ecsetelni, mindenesetre NAGYON DURVA, na. Akrobatikában tehát nincs nála hiány, a látszat ellenére, tehát senki nem érti, hogy akadt fenn azon a röhejesen kicsi díszkorláton, vagy min a Szabtéren, mindenesetre megtörtént, amit onnan lehetett tudni, hogy velőtrázó sikoltozásba kezdett. Az is lehet, hogy olyasmi történt vele, mint a spontán égés (ti spontán lyukadás), amitől én személy szerint régóta tartok. Muterral voltunk meg a Reisz bácsival, hála istennek, akivel férfias megszeppenéssel várakoztunk a rendelőben, amíg a Pélidoktorúrék tanakodtak a Stüncz fölött. Szegénynek csupa vér volt a lelke, meg sokkot is kapott a kis fasztilinkó, feltételezem, mert amíg a Péli bácsiék a lyukat húzogatták, mint valami rajzfilmben, és vagy a Stüpsz nyelőcsövét, vagy a gyomorszáját nézegették, addig ő nagyon lelkesen ráment volna egy altatásból ébredező kiscicára. Feltételezem, hogy őt is csak megcsikizte volna, ahogy szokta, khm.

Nem maradt lyukas a Stüpike, lelövöm a poént, mert végül valahogy megfoltozták, viszont onnantól hetekig szivárgott valami lötyi belőle, meg azért még bele lehetett kukucskálni az állatba, nem nagy nehézségek árán, szóval egy ponton muszáj volt felöltöztetni. És akkor elszabadult a pokol. Ha már Száva nénivel kezdtem a posztot, akkor vissza is kanyarodhatok hozzá, mert divat területén magasan felülmúlja Mutert és Fatert is (engem is), úgyhogy Stüncziből igazi fésönmodellt csinált egy perc alatt. Nézett ki gyermekeit hátrahagyó goás anyukának, veszélyes gengszterrepernek (pogipogi!), trendi óvodásnak, a legjobb pedig kétségkívül az a szett volt, amiről mindjárt feltolok egy képet is. Biztos voltam benne, hogy Stücz soha többet nem jelenik meg pőrén mindezek után, de azóta begyógyította magát, és nagyon élvezi a pucérkodást megint. Egyébként a valósághoz hozzátartozik, hogy mindenkinek kivolt vele a pöcörője, hogy most meg azt kezdték el beszólogatni a népek, hogy "inkább etetnétek ahelyett, hogy öltöztetitek". Nem tudnak ezek semmit.

Egy valamit jó lenne tudni viszont, hogy hol fogunk lakni két hónap múlva. Fater, ő egy biztos pont az életben (Tudom, hogy olvassa, tudom, hogy örül. Hadd örüljön. A fiatalabb generációnak néha el kell dobálnia ilyen morzsákat az idősebbeknek, csak a lelki béke miatt is.). De a Horánszky utca sajnos nem lesz többé, vagyis lesz, csak Muter és Száva néni nélkül. Elmondom, hol fogunk lakni: egy csodálatos, romos villában, ahol madárkák és kiscicák kergetőznek egymással (talán mégis rokonok vagyunk Stüpivel...?), nő a moha, lehet kertészkedni, elférünk egy csomóan, de azért van angol vécé, mert mi van, ha mégis meg akarok tanulni abba pisálni? 

Szóval itt szeretnénk lakni, csak még nem tudjuk, hogy ez hol van. Ha te tudod, kedves olvasó, akkor FELTÉTLENÜL szólj nekem, vagy legfeljebb a Muternak. Kösz!

Címkék: otthon horánszky utca massolit spontán lyukadás romos villa

Szólj hozzá!

fotfb38_1391619979.jpg_1024x575

Szólj hozzá!

Még mindig tart a tél, amit mi valamiért folyamatosan igyekszünk egy átmeneti állapotként felfogni, Muter vissza is számlál (még 45 db nap van hátra), hiába próbálom foganatosítani, hogy egyrészt ez egy komplett évszak, másrészt lényegében le se esett még a hó. Amikor igen, akkor Stünczivel vadat korcsolyáztunk a Normafán éjszaka, de az is csak addig volt vicces, amíg hazafelé be nem szorultunk egy busz mögé. Ez önmagában még egyáltalán nem lett volna probléma pölö nekem, mert legalább tovább mélázhatok olyan dolgokon, amik igazán fontosak (amellett persze, hogy sajnos Püninek is több ideje van félhangosan tovább fogalmazni a Pogácsareppet, újonnan ugyanis gengszter-hiphoppernek készül, de erről majd később); Fater viszont, aki azért várja a tél végét, hogy motorbiciklire pattanhasson újra (illetve először vásárolnia kell egyet, úgyhogy - nyugalmas kamaszkorom érdekében kérlek titeket! - járjatok sokat a Kertbe meg a Klubba, és igyátok le magatokat ott a sárga földig, köszi!), szóval neki annyira nem jött be, hogy negyvennel csorogtunk a busz mögött. Már szinte kibukkant a Déli Pályaudvar, hallani lehetett a sihuhuzását (na jó, nem teljesen), mikor Fater nem bírta tovább, és bevágott a busz elé. Ahogy a minket megállító rendőrbácsi megállapította, nem lett volna mindezzel baj, ha nincs ott a záróvonal, meg nem kilencvennel történik az előzés. Meg ha Faternél van jogosítvány. Vagy Muternál bármilyen irat. Mivel senkinél nem volt semmi, csak Muter talált egy hónapok óta érlelődő, penészvirágos, kvázi kukacos velőscsontot a kesztyűtartóban a forgalmi mellett (nekünk csomagoltatták el valahol, nem tüneményesek?), ezért felmerült, hogy mindannyiunkat bevisznek és előállítanak (ez mit jelent? Hova? Ez olyan, mint mikor Muternak azt mondta valaki, hogy be fog futni. Hova? Ez mind ugyanaz a hely? Csak én nem tudom, hogy hol van? Kitaszított vagyok valami titkos körből? MIÉRT?). Akkor ezen annyira bepöccentem, hogy olyanokról beszél ez a fiatalember, amiket én nem értek, hogy eszembe jutott a lángoló Párizs meg Vincent Cassel, úgyhogy kicsúszott a számon egy fakkdöpolisz. Azt kell mondanom, hogy meglehetősen félelmetes lehetett a fellépésem akaratom ellenére is, mert onnantól nagyon nagyvonalúak voltak, nem is történt semmi, csak Fater bediktálta az adatait, a rendőrbácsi pedig elheherészett azon, hogy reméli, azért van jogosítványa. Hmm. Persze az is valószínű, hogy néhány perc alatt összerakták, hogy nem akarják az éjszaka jelentős részét a négyesünkkel tölteni, szóval mindenkinek így volt jobb, Fater pedig másnapra egész saga-vá szőtte a harcias megszólalásomat.

Visszatérve a télre, ebben az egészben az a bizarr, hogy villamosozni kell, mert a Muternak nincsen Blokkosatója se. Normálisan akkor, ha valaki villamosra száll, akkor leül, ácsorog vagy mászkál, mindenesetre nincs olyan szabály, baszomfaszom, hogy kussolnia kell. A Stüpinek és nekem viszont alapból fel kell húzni a szájkosarat, mivel süt rólunk, hogy elképesztően veszélyes fenevadak vagyunk. Az egész olyan, hogy ül egymás mellett két szado-mazo-denevérkutya, mivel a nagy fület (szerintem) kifejezetten kihangsúlyozza ez a divat, a nem jó módon. Persze az ész a fontos, nem a haj, a dolgok meg így is a normális kerékvágásban mennek: ülök, nem csinálok semmit a csöndes sztrájkon kívül, a nénik pedig odadörgölőznek, aztán búbozgatnak, hogy milyen okos és ügyes vagyok. Ezt vajon honnan a fenéből szűrik le?! Nem minden szegletét értem a világegyetemnek. 

A tömegközlekedésben annyi jó van, hogy a múltkor például megnézett a buszmegállóban a Tamás Gáspár Miklós, akit én kicsit később ismertem fel, és mire visszamentem hozzá beszélgetni, megjött a busza. Híres emberekkel egyébként abszolút körül vagyok véve, például rendszeresen találkozom a Ferencz bácsival, aki filmművész, és egy csodálatos portrét is készített rólunk Stüpivel, mikor éppen egy Hajós Alfréd nevű bácsi aláírását kellett vacogva tanulmányozni egy házon, és ezzel a Ferencz bácsit is be kell sorolnom abba a kategóriában, hogy kedves, kedves, de ésszerűség és logika (és kegyelem) nincs sok benne, mert a Margitszigeten például futkározni kell, nem falak előtt álldogálni. A Ferencz bácsinak egyébként van egy felesége és egy kislánya, akik tudnak gurulni, ezt a saját szememmel láttam, esküszöm!! Meg két fia is van, akik ugyanolyan labdafilek, mint én, ami megnyugtat, mert mindig megnyugtat, ha tudom, hogy nem vagyok egyedül a világban a szenvedélyeimmel.

Ha már itt tartunk: sajna a korral jár, hogy az ember már nem tud minden beérkező impulzus felé annyira nyitottan állni, mint akkor, amikor még fullosan hajtja az ifjonti hév, és az, hogy egyre érettebb vagyok, abból is látszik, hogy fény derült a tubafóbiámra. Én egyszerűen nem bírom elviselni ezt a mély dörmögést. Annyira felbassza az idegrendszeremet már az is, ha valaki (=Fater) elkezd utánozni egy tubát, hogy - mindenkori fogadalmaim ellenére - képtelen vagyok uralkodni magamon, amin ők röhögnek, persze. Még. Bezzeg a Stünczike rácsfóbiája mély tiszteletben van tartva; kerülgetjük is a rácsokat úton-útfélen.

Címkék: tömegközlekedés tubafóbia labdafília rendőri igazoltatás

Szólj hozzá!

Visszatértem. Biztos az újév meg a mittudomén, de elegem lett belőle, hogy állandóan kérdezgetnek: miért nem írom a blogot, mintha nem lehetne valakinek (nekem) átmeneti ihlethiányom, alkotói válságom vagy egyéb, a zaklatott életvezetésből adódó problémám. 

Persze értem, hogy aggasztó, hogy legutóbb augusztusban bírtam leülni gépelni, köszi is, bár azt is tudom, hogy részben a kíváncsiság emészthetett mindenkit, mert most már tisztában vagyok a bulvár működésével, mert időközben elmúltam kettő. És itt azért állandóan történnek a dolgok. Most mondjuk pont egyáltalán nem történtek, mert az ünnepek idejére újraegyesült a család, ami paralízises sorozatnézésben merült ki, jellemző. Pedig olyan vastag könyveket gyűjtögetnek mindketten az ágyuk mellett, de én nem szólok bele az ilyesmibe, ki vagyok én, hogy megítéljem őket? Csak a Stünczikéért aggódom, mert egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy az amúgy is sérült kis idegvégződéseit érdemes tovább sokkolni bármivel, ami nem a pónilovak békés bóklászását taglalja. És az az igazság, hogy a nemrég, de alaposan megismert Zsek Bajer semmilyen módon nem emlékeztet pónilóra, se kiscicára, se kismacira (ja, kiszivárogtatás: Pütty legújabb slágerének első versszaka: Kiscicák (vagy kiskacsák, ezt még nem döntötte el), kisnyuszik, pónilovak és macik, láláló-láláló-lálálálá-láláló. Be akarta fejezni egy csöndes surányi nyaraláson, de aztán sajnos rejtélyes lábfelszakadást szenvedett, meg kellett műteni, hogy azután egy hétig a combjába ültetett kis csövön csöpögjön búbánatosan, de hősiesen. Fater persze sírt, mikor a Stünczikét vitték a műtőbe, hiába mondtam, hogy ez semmiség ahhoz képest, hogy belőlem ki kellett venni a labdát ÉS levágták a heréimet is. Persze nekem sem volt könnyű végignézni, ahogy Stüpi összedől, de szerintem élvezte a kábulatot. Egy darabig elég szelektíven sántított (utca: háromlábon szerencsétlenkedés, liget: szokásos sprint), de azóta kiszedte a varratait és tök jól van.). De Zseknél tartottam.

Zsek egy Kázmér-színű férfi, akinek pont annyi arckifejezése is van, mint a Kázmérnak, de mégsem ő az, hoppá! Zseknek elég nyomorult az élete, azt vettem ki, mert állandóan megtámadják az országát gonoszabbnál gonoszabb emberek, ő meg valamiért kötelességének érzi, hogy ez ügyben felháborodjon, mintha semmi jobb dolga nem lenne.  Pláne azért, mert egy olyan helyen dolgozik, amiről senki nem tudja, hogy mi. Én például kénytelen vagyok művelni magam már egy ideje, mert Muterék folyton olyan átlagemberekről néznek nagyon sok filmet, akik aztán kábítószert főznek, zombik lesznek vagy terroristák, esetleg minden együtt, úgyhogy tudom, hogy van fbi, cia meg dea, de azt, hogy a ctu micsoda, még ők sem tudták. Fater a végéig cbg-nek hívta, ami szerintem inkább az orosz titkosszolgálat angolul, de benne van, hogy tévedek. A lényeg, hogy amikor baj sújtja a nemzetet, akkor Zsek intenzív szaladgálásba kezd és irtó sokat lövöldöz, amivel nagyon gyakran talál el más embereket. Akik többnyire a gonoszokkal vannak, úgyhogy Zsekre sosem haragszanak hosszú távon, főleg nem Dévidpalmer, aki egy az egyben úgy néz ki, mint én, ohne fülek. Angolul néztük a sorozatot, mert úgy jött, úgyhogy nagyon megtanultam azokat, hogy a felbukkanó gonoszok mind veri szíriösz pípöl, a Zsek meg mindenkit megkért, hogy traszt mí. De tényleg nagyon sokszor. Nem tudom, én mennyire akarnék benne megbízni, ha véletlenül úgy alakul, hogy össze kényszerülünk futni, pedig eltökélt férfiúnak tűnik, csak nekem nagyon gyanús, hogy valaki minden ásítás és kávé nélkül marad fenn ennyi ideig. Lehet persze, hogy az én családom koffeinista, de ha most elképzelem Fatert, hogy egy egész napig kell kávé nélkül cikáznia a Kert és a Klub között, akkor villogni kezd egy piros lámpa fejemben és kisül az agyam, mert ilyen a fantázia ormain sem fordulhat elő.

Tündérek voltak, egyébként, mert a hatvanórányi Zsek Bajer szüneteiben nem mindig pizzát és nutella di nyamnyamot(???) rendeltek, hanem néha minket is levittek a vécédombra egy körre, szóval semmi okom a nyavalygásra, varázslatos volt az ünnepi hangulat.

Címkék: 24 ünnepek Zsek Bajer

Szólj hozzá!

Ládidádidááá! Az élet csodálatos. Amióta lement a hőmérséklet normálisra, azóta tisztára előszabadult belőlem a poéta. Két hete volt egy pont, mikor Muter a nap közepén indult el a Margitszigetre "kis szaladgálásra", akkor a Bajcsy-n lefeküdtem a zebra mellett egy árnyat adó újságosbódé mellé és azt mondtam: többé nincs hatalmad felettem, asszony! Maradok! Aztán persze meggondoltam magam, mert azt mondta, így is jó, aztán tovább indult Irmalin "éjszaka bezzeg hangosan fulladok meg" Formalinnal, de azért így jobb, hogy nincs százötvenhét fok.

Persze a nyarat eléggé respektálom, ma például egy fantasztikus találkozással lepett meg: a vécédombon nyomultunk reggel, Faterék épp a Manka új muterjával beszélgettek, mert most olyanja van neki. Az új muterról kiderült, hogy Faterék ismerik, ezért olyanokat mondogattak, hogy "kicsi a világ", ami szerintem nem igaz, mert elég nagynak tűnik, főleg, ha onnan nézem, hogy Nagyfater például most utazik szétrobbant fejjel egy Peru nevű helyre, ami messzebb van, mint Szeged. Na, de a lényeg, hogy amíg az új néni küzdött a pórázfób Mankával, a felnőttek megbeszélték, hogy a világ kicsi, Putyi pedig beszámolt Luidzsiről (mindjárt elmondom ezt is), addig én találkoztam Slag úrral. Még sosem láttam azelőtt a délceg, kertésznadrágos alakját, halálomig (vagy annál is tovább) emlékezni akarok rá, ahogy áll a délelőtti napsütésben, locsolja az én, AZ ÉN vécédombomat!! Szoktam találkozni slagozós emberekkel, természetesen, de azok mindig idegesek lesznek, ha elhaladok, meg igyekeznek kikerülni, meg elzárják a csapot, meg ilyenek. De Slag úr más volt, mert megéreztük egymásban azonnal a közös húrt és hangot, szavak nélkül is értettük egymást, VELETEK TÖRTÉNT MÁR ILYESMI EGYÁLTALÁN? Olyan könnyedén lengette a slagot, hogy könnyek szöktek a szemembe, esküszöm. Értette a dinamikámat, mindent! Hirtelen eltűnt a külvilág, csak ő volt ott, a slag és én. Most is meghatódom, ha eszembe jut.

Aztán persze elrángattak. Nemtom, mi van mostanában, Faterék rákattantak megint egy filmsorozatra, amit én nem nézhetek, mert zombik vannak benne, akik olyan emberek, akik lefekszenek, aztán nagyon csúnyán és/vagy darabokban felkelnek mászkálni. És? Láttam már ronda embereket, nem védhetnek örökké. Stünczike azóta vérpónilovakkal álmodik, állítása szerint azt, hogy a vérpónilovak letépik az én füleimet és megsütik nyárson a pöcörőt, persze. Szóval ők a zombilázban élnek, Stüpsz pedig - szerelmes. Eddig ment a búsongás a Brúnó után, akivel még télen találkozott a hegyekben. Néha random felült és elóbégatta magát, hogy "Brúúúnóóó". Olyankor kicsit azt kívántam, hogy házasítsák már ki, de hát nem lehet, amíg nem nyílik ki a punika, ugye. Engem a Stünczi punikáján kívül másé nem érdekel, az övé is csak orvostanilag. Viszont tegnap kiderült, hogy ezzel mások máshogy vannak, mert felbukkant az életünkben Luidzsi. A Kertbe hozta a muterja, aztán egyszer csak Fater megkeresett minket Muterral és síri hangon közölte, hogy a Putyi meg lett baszva és hagyta magát. A Muter szájában megállt a szó, de aztán gyorsan feltételezte, hogy Fater túloz. Kint viszont tényleg az volt, hogy eléggé feltüzelve szaladgált ez a Luidzsi nevű, egyébként szimpatikus fazon, aki fele akkora, mint az Irma, mert rá az alacsony férfiak buknak. Folyton elkapta Putyit hátulról, ő meg pillogott. A végén mindenki őket nézte, ahogy közösülni próbálnak a magasságkülönbség ellenére, a férfiak drukkoltak Luidzsinak, Muter várta, hogy majd Fater csinál valamit, Fater viszont láthatóan büszke volt az egyetlen leánygyermekére, hogy mindez történik vele. Én mindenesetre arrébb álltam, mert bennem  van szemérem.

Aztán az egész közepén odajött Luidzsi muterja, megállapította, hogy ők ketten milyen latinos pár, de azért rákérdezett Luidzsinál, hogy mégis mit próbál így, kiherélve (helló, Luidzsi!)? Akkor mindenki összezavarodott, Gábor bácsi bizonytalanul kérdezte, hogy ez most mit jelent a teherbeesés szempontjából, Fater mondta, hogy ez olyan, mintha a Gábor bácsi tíz kotont húzna a pöcörőre, de Muter közbevágott, hogy nem, ez olyan, mintha a Gábor bácsi ki lenne herélve.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása