HTML

Tivadar - Isten ajándéka

Friss topikok

  • simonlevy: Te Tivadar, nem úgy volt, hogy szerdán jelentkezel itt a blogodon?! Hogyan fogsz így dzsilliárdoka... (2013.05.17. 17:33)
  • Nancy Spungen: Ó az az ördögi elkaphatatlan tollból kirepülő labda. Ezek szerint téged is megtréfált. Legközelebb... (2013.04.23. 20:35)
  • SimonLevy: Tivadar, nem lesz folytatás? Nagyon tetszik amiket írsz! (2013.04.03. 20:03)
  • Nádori: Tivadar, szóljál már a Muternak, hogy vegye fel a telefont, vagy jelentkezzen vagy valami. (2013.03.21. 18:44)
  • Nancy Spungen: Kert az jó lesz végre, addig is tornatermi foglakozás a Moziban. Amúgy én sem érzem annyira ezt az... (2013.03.18. 12:26)

img_1858_1406189669.JPG_2448x2448

A múltkor Muterral voltunk egy nagyon komoly szakmai megbeszélésen, Muter a Lóci bácsi történeteit hallgatta arról, hogy hogyan kell felszedni a menyasszonyt az esküvőn, mi pedig a Debil kisasszonnyal ücsörögtünk a kövön. Nem mondom, hogy utálom, ha egy ideig nem én vagyok a téma valahol, mert tisztában vagyok vele, hogy a dolgoknak nem minden folyásában vagyok benne, de kicsit azért már kezdett több lenni a soknál a "maraggy-maraggy". És akkor csodálatos dolog történt, ami hónapokra helyrevágta az egómat.

Megjelent egy hölgy, aki annyira zavarban volt, hogy először frankón azt hittem, azért jött szólni, mert foglalás van az asztalra, úgyhogy húzzunk el a vérbe (az se lett volna szar). De nem, pihegve (esküszöm. Esküszöm.) megkérdezte, hogy én vagyok-e A Tivadar. Muter elmakogta valahogy, hogy igen. Erre a nő rámutatott az asztal alatt épp a Megfélemlített és Összehajtogatott Árva Leány az Űrből című produkcióját pantomimező Stüppre: "Akkor... akkor ő pedig Stüncz?". Erre én - lehetőségeimhez képest - harsány röhögőgörcsöt kaptam, persze nem tudom, hogy miért, mert ő valóban a Stüncz; valószínűleg Irmával kapcsolatban ritka az ilyen szertartásos megszólalás. Ami talán szomorú (?). Mindegy. Mivel tök rendesnek tűntek (addigra már ketten voltak), előadtam egy prémium parádét, amivel elég boldoggá tettem őket, azt hiszem. Arról beszéltek, hogy nem tudják eldönteni, hogy elmenjenek segítőnek menhelyre, vagy elhozzanak egy kutyát örökbe. Javasoltam, hogy ebben a sorrendben csinálják a dolgot, közben - itt lehetek őszinte - már láttam magam előtt a Tivadar utca avatását, amíg rá nem jöttem, hogy olyan már van (és egyáltalán nem miattam), úgyhogy marad a szobor. Lovasszobor. (Pónisszobor!!! - üvölti máris az obligát bébinótát mellettem Stüncz, az érett asszony)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://tivasuvadar.blog.hu/api/trackback/id/tr946539973

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.