Tivadar - Isten ajándéka

A Stünczike megnyilatkozása után mindenképp szeretnék bejegyzést szentelni egy nagyon különleges barátomnak.
Főleg azért, mert mostanában ilyen szakrális napok vannak, ami nekem pont mindegy, mert a családunknak a ránk eső része ateista, úgyhogy nálunk inkább csőtörés volt reggel. Fater ismételgette a csúnya szavakat, Stünczike lakatlan szigeteset játszott az összehajtogatott szőnyegen, engem meg elküldött mindenhonnan a vízvezeték-szerelő úr, mondván, a csövein Kóli baktériumok vannak. Ha tudná, hajajj...!
No, de nem ez a lényeg, hanem az _______ bácsi. Ő aztán egy egészen speciális lény, ezért is tartom fontosnak prezentálni a blogban. Nem mondhatom, hogy nagyon jóban lennénk, mert többnyire csak távolról merem figyelni, ahogy rajzolgat, mert ő azt tudja. Bejön a Klubba, enni kér, amit aztán nem kap meg, de ő rendületlenül rajzol, rajzol és rajzol. Tud rajzolni ceruzával papírra és tud nyomogatni olyat tárgyakat, amiken nincsenek is gombok, mégis történés lesz ettől. Bámulatos. Van egy olyan szemüvege, amit én is abszolút hordani szeretnék majd, mikor esetleg meggyengül a látásom valami ismeretlen és érthetetlen, civilizációs okból kifolyólag. Vagy hordhatom divatból is, persze. Egyébként az ő esetében van értelme a rajzolásnak; megkérdeztem Mutert, úgy működik, hogy az _______ bácsi megrajzolja a fát, aztán pedig jön a Répanadrágos Fiú, aki kinöveszti neki a fát. Vagy az _______ bácsi megrajzolja az ülőkét, aztán a Répanadrágos pedig elővarázsolja valahonnan. Úgyhogy ők egy ilyen közös attrakció, amit az _______ bácsi irányít. Amikor elővarázsolják az összes fontos ülőkét és fát, akkor ott filmet rendez valaki vagy színdarabot. Ez a lényeg.
Amikor ilyen új dolgokat ismerek meg, ezzel pedig bővül a látóköröm, akkor mindig igyekszem gyorsan hasznosítani a tudást. Például tegnap este sokat néztük Faterék kedvenc kardozós-baszós sorozatát; az a címe, hogy a Trónok Harca, mert van egy tüskés trónus (ami egy kényelmetlen karosszék, ha valaki nem tudná, én már igen) egy nagy, hideg teremben, amire most már tényleg mindenki rá akar ülni. Meg kellett nézni újra két részt, hogy "felfrissítsük" az emlékeket, mert azokat még akkor lehetett látni, mikor a Klub fölött laktunk, ami régen volt. Én pedig akkoriban néha iddogáltam, hogy elmondjam az őszintét, úgyhogy lila gőzöm nem volt semmiről most.
Utána nagyon gyorsan be kellett rongyolni a Klubba, hogy ott csomó másik embert zavarva vagy velük együtt nézzük meg a következő epizódot. Mért pont azt? És aztán akkor már mért nem néztük tovább? Tököm se érti, mindenesetre nagyon hangosan vijjogtak a sárkányok, láttam a Fater arcán, hogy egy elkínzott pillanatig vizionálja a közfelháborodást, de aztán Muter megnyugtatta, hogy a sárkányok mindjárt bekussolnak, ő ért ehhez, aztán úgy is lett. Ezt az egészet különben most azért mondtam végig, mert igyekeztem úgy nézni a filmet, mintha az _______ bácsi gombjain és ceruzáin keresztül varázsolódott volna oda. Meg kell mondanom, nagyon kidolgozottnak tartom, ha megfogalmazhatok ilyen szakértőnek tűnő kritikát. Végig ki volt találva, hogy a lányok szépen legyenek felöltözve, a fiúk meg sebesek legyenek és sárosak. A másik meg az, hogy mindenkinek van valami állata, például farkas vagy oroszlán. És most jól láttam, hogy a farkasosoknak például akkor mindene farkasos, a dísz a falon és a kiskanál is, minden. Volt valaki, akinek a mellvértjén mondjuk egy fejjel lefelé ábrázolt Pókember volt, erre megesküdnék, de hát ez egy fantasy-sorozat, mért ne?
Állatira bejön különben ez a címer-dolog. Talán nekünk is kellene valamit, de milyen állat reprezentálna legjobban? Azt se tudom, hogy mondjuk a Stünczikének és nekem van-e egyáltalán keresztmetszetünk, már ami a habitust, nem pedig a nagy fület illeti. Mert elefánt azért mégse lehet. Vagy igen? Hmm.