HTML

Tivadar - Isten ajándéka

Friss topikok

  • simonlevy: Te Tivadar, nem úgy volt, hogy szerdán jelentkezel itt a blogodon?! Hogyan fogsz így dzsilliárdoka... (2013.05.17. 17:33)
  • Nancy Spungen: Ó az az ördögi elkaphatatlan tollból kirepülő labda. Ezek szerint téged is megtréfált. Legközelebb... (2013.04.23. 20:35)
  • SimonLevy: Tivadar, nem lesz folytatás? Nagyon tetszik amiket írsz! (2013.04.03. 20:03)
  • Nádori: Tivadar, szóljál már a Muternak, hogy vegye fel a telefont, vagy jelentkezzen vagy valami. (2013.03.21. 18:44)
  • Nancy Spungen: Kert az jó lesz végre, addig is tornatermi foglakozás a Moziban. Amúgy én sem érzem annyira ezt az... (2013.03.18. 12:26)

Sajnos mostanában nem igazán jutott időm elmenni moziba, már csak azért sem, mert egyre szebb az idő, én pedig Nagymuterral értek egyet: kár ilyenkor bent rohadni. De rájöttem, hogy az elmúlt időszakban olyan tengernyi kulturális élmény ért, hogy bőven van lehetőségem abból szemezgetni.
Vannak például ezek a televíziós sorozatok. Azt az ellentmondást mondjuk kicsit nehezemre esik feloldani, hogy laptopon nézzük őket, mert mi a tévét kizárólag videójátékozásra használjuk, mindenesetre úgy működnek, mint egy sima film, csak sokkal, de sokkal hosszabbak, általában 3-4 napig tartanak. És nem egy nagy végük van, hanem óránként egyszer befejeződik. Ennek az értelmét frankón nem értem, szerintem elég zavaró, de biztos van valami értelme, korunk kakukkos órája vagy ilyesmi. Mert aztán megint elkezdődik, ugyanúgy, van ilyen is, hogy főcím, amit először mindig nagyon szeretünk, aztán meg nem, olyankor Muter eleve úgy rándul, hogy az egészet ki lehessen hagyni, Fater meg nagyon büszke rá, amiért másodpercre tudja, hogy hol kezdődik az ákció. Kedvesek, ahogy keresik egymásban az értékeket.
Amit legutóbb néztünk, az egy borzasztó ideges néniről szólt, aki állandóan kapkodta a fejét és hisztizett. Valami nagyon komoly munkahelye volt, úgy is volt felöltözve, meg mindig jelentőségteljesen mondták, hogy most be kell menni a Lenglibe, ami az irodáját jelentette. Az volt a néninek a mániája, hogy a bácsi, aki a másik főszereplő lett, az egy gonosz terrorista. Ezt a bácsit, bár legalább annyira germánnak nézett ki, mint én, sőt, folyton be akarták szuszakolni a szakállas muszlimok közé, hogy ő is olyan. Én teljesen a vallásszabadság mellett vagyok, úgyhogy érdeklődve néztem az egészet; szerintem akár én is felvehetném az iszlámot, mert az imádkozás elején úgy integetnek, amit én is profin tudnék hozni a füleimmel. Ezt majd mondom Fateréknak. A Stünczit is érdekelni kezdte a dolog, de nem a füle miatt, hanem mert akik iszlámul beszélnek, azok úgy köszönnek egymásnak, hogy az egyik azt mondja: "szalámi a lelkem", a másik meg erre úgy válaszol, hogy "a lelkem szalámi", amivel a Stünczike nagyon szívesen azonosulna.
Na, szóval ez a hosszú film erről szólt, hogy a néni egyre idegesebb lett, aztán már annyira ideges volt a bácsi miatt, hogy gyorsan elkezdett rendszeresen közösülni vele, meg azt gyanítom, hogy az érzelmi érdeklődése is felütötte a fejét. Akkor kicsit elkenődtem, mert - ezt talán már említettem - oltárira nem bírom, amikor elkezdődik a nyavalygás. De szerencsére itt nem ez volt, mert még a második évad végén is az volt a kérdés, hogy most akkor rossz ez a bácsi vagy nem. Szerintem akkorra már olyan jóban voltak a sok közösülés meg érzelmi érdeklődés miatt, hogy a néni akár meg is kérdezhette volna erről a bácsit, hogy te most akkor végül is terrorista vagy vagy nem vagy? De nem csinálta, inkább elküldte egy erdőbe lakni.
Fene se érti. Közben meg azért felrobbant egy csomó minden, biztos, ami biztos.

Címkék: sorozat tévé homeland

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://tivasuvadar.blog.hu/api/trackback/id/tr55227934

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.